Bessenyei György: Magyarság (elemzés)
Magyarság
Keletkezése: kulturális programját Bessenyei tanulmányokban fejtette ki. melyeket röpirat formában jelentetett meg. Az első röpirata volt a Magyarság, mely 1778-ban jelent meg Bécsben.
Műfaj: röpirat (publicisztikai műfaj és kiadványtípus, néhány oldaltól 40-50 oldalig terjedő nyomtatott mű, mely Magyarországon a felvilágosodás korában vált gyakorivá).
A röpiratot szerzője azért írja és terjeszti (jellemzően saját forrásból finanszírozva), hogy valamely közérdeklődésre számot tartó, aktuális kérdésben, többnyire egy nyilvánosan zajló vitában állást foglaljon és másokat is meggyőzzön az igazáról, cselekvésre késztessen.
Típus: tanulmány, értekezés
Téma: a művelődési program nyelvi vonatkozásait fejti ki, felismeri az anyanyelv fejlesztésének szükségességét. Célja, hogy befolyásolja a közgondolkodást.
Bessenyei szerint az anyanyelv kerül központi szerepbe, ő ettől reméli, hogy a tudományok az ország lakosai között terjedve növelni tudják a „közboldogság” mértékét. Erre a célra azonban csak a megfelelően gondozott, kimunkált, általánosan használt nyelv képes, enélkül a tudományok nem tudják betölteni feladatukat.
Bessenyei elsőként mondja ki, hogy a magyar nyelvet alkalmassá kell tenni a modern műveltség közvetítésére.
Cím: Magyarság = magyar nyelv.
Terjedelem: 12 lapnyi terjedelmű
Szerkezet: retorikus, érvelő. Gondolatrendszere középpontjában a felvilágosodás állambölcseleti tanítása áll: a végső cél a társadalmi értelemben vett közjó (közboldogság, közboldogulás) elérése. Ennek eszközeként jelöli meg a nyelvművelést.
Tételmondatként megfogalmazza a magyarság nyelvvesztésének veszélyét. Érvelése során számos külföldi példát hoz, hangsúlyozza a különbséget más nemzetek és a magyarok anyanyelvhez való viszonyában. Egyéni és közösségi kötelességnek tekinti a nyelv szókincsének bővítését, a nyelvművelést.
Gondolatmenet:
- a felvilágosult monarchia célkitűzéséből indul ki: a társadalom legfőbb feladata a közjó elérése
- a közjó („közboldogság”, „ország boldogsága”) legfőbb akadálya a tudatlanság, műveletlenség
- a közjó elérésének egyik eszköze a tudomány, mert a tudatlanságot csak a modern tudomány terjesztésével lehet megszűntetni
- Bessenyei tudományfogalma meglehetősen tág: a szépirodalom, a bölcselet és a különféle szaktudományok nem különülnek el benne egymástól (a francia Enciklopédia ismeretanyagára gondolhatott)
- a tudomány terjesztése csak egy-egy nép anyanyelvén lehetséges – azon a nyelven, amelyet a „számosabb rész” (azaz a többség) beszél. A tudós kevesek nyelve, a latin nem alkalmas erre, se más idegen nyelv (mert reménytelen lenne elvárni, hogy a nép – főleg a magyar parasztasszonyok – megtanuljanak akár latinul, akár görögül, akár franciául vagy németül) – tehát kénytelenek vagyunk a magyar nyelvet megtartani, szóba sem jöhet a „nyelvcsere” (azaz hogy egy másik, már fejlett nyelven terjesszük a tudományokat)
- csak a magyar nyelv segítheti elő a műveltség általánossá válását, de a magyar nyelv egyelőre még alkalmatlan a tudományok népszerűsítésére (mivel nincsenek meg a szavai az új gondolatok kifejezésére)
- ezért a legsürgősebb feladat a magyar nyelv művelése, „pallérozása”, „csinosítása”, tökéletesítése (pótolni kell a szókészleti hiányosságokat, hogy a nyelv alkalmassá váljon a modern tanok legújabb téziseinek megnevezésére – ezt a feladatot majd Kazinczy és a nyelvújítók végzik el, de a témát Bessenyei hozta be a köztudatba)
- az anyanyelv kiművelésére leginkább az irodalom és a más nyelven írt irodalmi művek fordítása alkalmas (a korábbi századok irodalmi teljesítményét Bessenyei nem sokra értékelte, szerinte „a semmiből” kell megteremteni a magyar nyelvű szépirodalmat)
- folyóiratokat kell alapítani, támogatni kell a könyvkiadást, segíteni kell a magyar színházi élet kibontakozását, létre kell hozni egy tudós társaságot a magyar nyelv és az irodalom ápolására, el kell készíteni a magyar nyelv grammatikáját, szótárt kell írni
- Bessenyei a nemzeti nyelv fogalmát a közjóhoz, az emberek boldogságához rendeli – az anyanyelv még nem a nemzethez, a nemzeti közösséghez tartozás egyik ismérveként jelenik meg elképzelésében
- a magyar nyelv magasztalása, értékeinek büszke és öntudatos dicsérete
- a nyelvújítás gondolata, általában az újítás, a modernizálás szükségessége
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
Hozzászólások
Bessenyei György: Magyarság (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>