Batsányi János: A franciaországi változásokra (elemzés)
A versnek két címzettje, megszólítottja van. Az egyik rögtön az első sorban olvasható: „nemzetek, országok”, róluk szól az első négy sor. A vers tehát nemcsak a magyarokhoz szól, hanem minden rabságban sínylődő nemzethez, amely még nem vívta ki a szabadságát úgy, mint a franciák.
Azt hihetnénk, hogy mivel a „nemzet” szó abban az időben a köznemességet jelentette (a jobbágyság nem tartozott bele a nemzet fogalmába), a vers első címzettje az egyes országok nemessége. Ez azonban Batsányinál nem igaz, az ő nemzetfogalma túllép a rendi értelmezésen, a nemesi nemzeten.
Szemben a korábbi nemzedék gondolkodásával, amelynek nemzetfogalma a nemesi birtokhoz, a kiváltságokhoz, az ősökhöz kapcsolódott, Batsányi hazaértelmezése és nemzetfogalma a társadalmiságból indul ki. Ő Rousseau nyomán egy jobb alkut szeretne elérni a haza fiai közt.
A másik megszólított a király, nemcsak a magyar király (II. József nincs személy szerint említve, de ő is a megszólítottak közé értendő), hanem az összes király általában. A királyokhoz, akiket „felszentelt hóhérok”-nak nevez a költő, szól a vers második fele.
Az első négy sor a nemzetek, országok jellemzése, körülírása, amelyet Batsányi két minőségjelzői mellékmondattal old meg.
Képet képre halmoz ebben a négy sorban, és ez a nagy képzsúfoltság jó visszaadja a költő indulatait, érzékelteti, mennyire fel van háborodva.
A képek ugyanazt írják le, a rabságot és a kegyetlen elnyomást, megalázottságot, egyre súlyosabbá váló fokozás által: „rút kelepce”, „rabság kínos kötele”, „gyászos koporsó”, „vas-iga”. Az egymásra torlódó metonímiák tehát a rabságban nyögő nemzetek helyzetéről adnak árnyalt jellemzést.
A „rút kelepce” a rabság eredetére utal: azért nyögnek rabságban a nemzetek, mert csapdába estek. A „kínzó kötél” magára a rabság állapotára utal, a „vas-iga” pedig a rabként leélt élet kilátástalanságára. (A kötél is és a vasból készült bilincs is az ember fogságban tartásának eszköze.)
A másik költői eszköz, amely Batsányi felháborodását, fékezhetetlen haragját érzékelteti, az ún. enjambement, vagyis sorátlépés. Ezzel szétfeszíti az egyébként is hosszú sor kereteit.
Az első két sorban van egy sajátos versmondattani képlet is, az ún. közölés, amely lazít nyelvtanilag a sorhatárokon.
A közölés lényege az, hogy a két sorvégi mondatrész közrefogja, azaz „közöli” azt a harmadikat, amellyel mindkettő egyforma mondattani viszonyban áll. Ez a harmadik, közrefogott mondatrész a második sor elején helyezkedik el (ami logikus, hiszen ha máshol állna, nem tudnák közrefogni a sorvégek).
Ebben a versben a közrefogott mondatrész az állítmány („nyögtök”), amelyet a „kelepcében” és a „kötelében” szó fog közre, minthogy mindkettőre vonatkozik az állítmány (rút kelepcében nyögtök, a rabság kötelében nyögtök).
A vers akusztikai elemei is forradalmi dühről, gyűlöletről, keserűségről, felháborodásról, bosszúvágyról árulkodnak: figyeljük meg az első két sor „k”-s alliterációit („kínos kötelében”), milyen kemények! De ugyanilyen hatásúak az összecsengő „r”-ek is („rút rabságban”).
A második négy sor a királyokat szólítja meg, méghozzá bármiféle tisztelet vagy udvariasság nélkül, egyenesen felségsértő módon egy egészen meghökkentő oximoronnal: „felszentelt hóhéri”. A „szent” és a „hóhér” szó egyazon szerkezetben nyilván teljes képtelenség, de annál hatásosabb eszköz.
Az oximoron olyan jelzős szerkezet, melyben a jelző és a jelzett szó között tartalmi feszültség, ellentét van.
Hatásos eszköz az is, hogy nem az 5. sor elején áll a megszólítás, hanem csak a 6. sor végén, egy értelmezői mellékmondat után.
A megszólított azonosítása az 5. sor elején álló „ti” névmás használata miatt csak később lehetséges (hiszen a „ti” névmás még nem árulja el, kikről van szó, arra csak az oximoronos megszólítás derít fényt.) A „jobbágy” főnév és a hóhérmetafora azonban egyértelműsíti, hogy kire gondol a költő.
A „hív jobbágyok” kifejezés ebben a szövegösszefüggésben „hű alattvalók”-at jelent, tehát nemcsak a földet művelő parasztságról van szó, aki a földesúrnak van alávetve, hanem a király minden alattvalójáról. (Ebbe a nemesség is beletartozik.)
Elmondható tehát, hogy a második megszólítás felépítése ugyanolyan, mint az elsőé, de a terjedelme csak fele az elsőének.
Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Batsányi János: A franciaországi változásokra (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>