A regény cselekményleírása ITT, részletes olvasónaplója ITT, részletes elemzése ITT található.

Honoré de Balzac (1799-1850) Goriot apó című regénye 1834-ben keletkezett. A szerző alkotás közben döntötte el, hogy regényeit összefüggő ciklusba rendezi. A ciklus az Emberi színjáték címet kapta, s mintegy 90 önmagában is önálló művet tartalmaz, melyekben az író több mint kétezer szereplőt mozgat. A Goriot apó az a regény, melyben Balzac először szerepeltetett visszatérő alakokat.

Balzac: a 19. századi francia realista regény másik nagy megteremtője (Stendhal mellett). Széles körű, hatalmas freskókban ábrázolta saját korát, krónikaszerűen, szinte évről évre bemutatta a francia polgárság történelmi útját 1816-tól 1848-ig. Regényeiből megismerhetjük a 19. század első felének francia társadalmát.

Balzac ősei még parasztok voltak Dél-Franciaországban, apja már hadsereg-élelmező tisztviselőként meggazdagodott Napóleon császársága alatt. Ő illesztette oda nevük elé a nemesi származásra utaló „de” szócskát önkényesen.

Balzac Tours-ban született, születésekor apja 53 éves volt. Szülei között a nagy korkülönbség (32 év) kiegyensúlyozatlan családi élethez vezetett, ami fájdalmas emléket hagyott benne.

Az oratoriánus szerzetesek vendôme-i kollégiumában tanult bentlakóként, lázadozott a kolostori fegyelem ellen. Sokat olvasott, vívódott, meditált.

Középiskola után szülei kívánságára jogot hallgatott, majd egy ügyvédi irodában gyakornokoskodott. Közben a Sorbonne-on irodalomtörténeti előadásokon vett részt. 20 évesen félbehagyta a jogászi pályát, mert az irodalomnak akart élni. Új hivatására 2 évig készült, ezalatt egy padlásszobában élt szerzetesi egyszerűségben, nappal dolgozott, éjszaka tanult.

Két év után különböző álneveken divatos kalandregényeket kezdett publikálni. Ezek még művészi értéket nem képviselnek, közepes alkotások.

Sikertelensége miatt üzleti vállalkozásba fogott, nyomdát vásárolt, könyveket adott ki, de csődbe ment és egész életére eladósodott. Ettől kezdve álnéven élt és folyamatosan bujkált hitelezői elől. Ekkor tanulta meg, hogy a polgári társadalom legfontosabb hajtóereje a pénz, és hogy az emberi szenvedélyek két forrása az arany és a gyönyör.

Első nagy szerelme egy nála 22 évvel idősebb asszony, Madame de Berny volt, aki anyagilag is támogatta. Pótolta számára a nélkülözött anyai gyöngédséget és lehetőséget adott, hogy betekintsen a társadalom felsőbb köreinek életébe.

Balzac rengeteget írt (olykor 18 órát egyhuzamban) 20 éven át, látszólag azért, mert regényeinek jövedelméből akarta rendezni adósságait. Valójában az életről kialakított új világképét akarta művészi formába önteni. Évente 5-6 regényt alkotott, ami emberfeletti erőfeszítést követelt, „az irodalom gályarabja” lett.

Új regényei (A huhogók, A szamárbőr, Az ismeretlen remekmű) meghozták számára az irodalmi elismerést és az anyagi sikert (1829-től). Ekkor nagyvilági életet kezdett élni, költekezett, előkelő hölgyekkel folytatott viszonyt.

Életének nagy szerelme egy lengyel grófné, Evelin Hanska lett, aki lelkes, csodáló levelet írt neki 1832-ben. 18 éven át leveleztek, többször is találkoztak. Hanska gróf, aki lengyel nagybirtokos volt, 1841-ben meghalt, Balzac ekkor feleségül kérte az özvegyet, de csak élete végén, 1850 tavaszán házasodtak össze.

A három évtizedes embertelen munkatempó felőrölte Balzac egészségét, életerejét. Miután feleségül vette Hanska grófnét egy ukrajnai faluban, a pár visszatért Balzac párizsi lakásába, ahol az író 1850. augusztus 18-án 51 éves korában örökre elaludt. Temetésén Victor Hugo mondott gyászbeszédet.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!