Balassi Bálint Hogy Júiára talála, így köszöne neki… kezdetű verse 1588-ban keletkezett. Losonczy Annának hívták azt az előkelő asszonyt, akit Balassi verseiben Júliának nevezett.

1578-ban ismerkedtek össze, Anna férjes asszony volt, Ungnád Kristóf felesége. 10 év múlva, 1588-ban megözvegyült, ekkor ostromolta őt Balassi gyönyörű versekkel. Udvarlása nem ért célt, mert Anna tudta róla, hogy kicsapongó, zűrös életet él, így máshoz ment feleségül.

Nem meglepő, hogy Balassi álnevet adott szíve hölgyének, hiszen a humanisták körében ez volt a szokás. A Júlia múzsanevet egyébként példaképétől, Johannes Secundustól kölcsönözte. Balassi előtt a magyar irodalomban a Júlia nevet senki sem használta.

Önálló versciklust is szentelt a hölgynek, akit csodált és eszményített. Verseinek nagy részét egy kódex őrizte meg számunkra, az ún. Balassa-kódex, amelyet 1874-ben találtak meg. A kódex másolója, aki a 17. században élt, azt állítja bevezetőjében, hogy Balassi saját kézzel írt könyvét használta forrásként.

A verseket a költő egy elbeszélői keretbe ágyazta, melynek hőse egy Credulus nevű fiatalember, aki a történet elején még szertelen, zabolátlan ifjú, minden versben más lánynak udvarol. Néha veszekszik a szeretőjével, néha csalódik a szerelemben, néha elege lesz a nőkből és inkább katonabarátaival mulat. Aztán lezárul fiatalkori kicsapongó életszakasza, és eszébe jut régi szerelme, Júlia, akit meg akar hódítani.

A Júlia-ciklusba tartozó versek a Balassa-kódex 34-58. számú darabjai, melyek végigkövetik a szerelem történetét a kezdeti örömtől és reménykedéstől a Júliáról való lemondásig. A kompozíció egy érzelmi fejlődési folyamatot tükröz, afféle lelki önéletrajz. Ez mutatja, hogy Balassi tudatosan rendezte nagyobb egységekbe, ciklusokba a verseit (nem keletkezésük ideje határozta meg sorrendjüket).

A Júlia-versek legismertebb darabja a Hogy Júiára talála, így köszöne neki… kezdetű költemény. A kerettörténet szerint Credulus találkozik Júliával és köszönti a hölgyet.

A vers megírását valószínűleg egy váratlan találkozás ihlette. 1588-ban Pozsonyban Balassi véletlenül találkozott saját megfogalmazása szerint egy „kapu köziben” (kapualjban) szerelmével.

Ez valószínűleg a legutolsó találkozásuk volt, s a költő megörökítette a Balassa-kódex 38. versében, melynek záró versszaka így kezdődik: „Egy kapu köziben juték eleiben vidám szép Juliának”. A következő versben azt írja le, hogyan köszöntek egymásnak.

A Hogy Júiára talála, így köszöne neki… kezdetű költemény tehát a Balassa-kódex 39. darabja, az előző vers folytatása.

Érezhető rajta, hogy Petrarca költészete hatott Balassira. A reneszánsz szerelmi költészetnek kötelező eleme volt a petrarkizmus sablonjainak használata (pl. a trubadúrlíra szerelemképe érvényesül: Júlia nem hús-vér nő, hanem egy eszménykép, testi valója nem jelenik meg a versben, és érzékiség sincs benne, hanem a hangsúly a szerelem lelki vonatkozásain van).

Petrarcára emlékeztet az is, hogy bár szerelmi költeményről van szó, a vers témája nem a szeretett nő, hanem a szerelmes férfi érzelmei. Júlia alakja teljesen háttérbe szorul: csak annyi a szerepe, hogy ő keltette fel ezeket az érzelmeket. Nem róla szól a vers.

Hogy Júliára talála, így köszöne neki…

az török „Gerekmez bu dünya sensiz” nótájára

1
Ez világ sem kell már nékem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most énmellettem;
Egészséggel, édes lelkem!

2
Én bús szivem vidámsága,
Lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Veled Isten áldomása.

3
Én drágalátos palotám,
Jóillatú piros rózsám,
Gyönyerő szép kis violám,
Élj sokáig, szép Júliám!

4
Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj, életem reménye!

5
Szerelmedben meggyúlt szivem
Csak tégedet óhajt lelkem,
Én szivem, lelkem, szerelmem,
Idvez légy én fejedelmem!

6
Juliámra hogy találék,
Örömemben így köszenék,
Térdet-fejet néki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék.

A vers műfaja dal, virágének (mert a költő a szeretett nőt virággal azonosítja), hangulata elragadtatott, áhítatos, himnikus, ujjongó.

Témája a szerelmes férfi véletlen találkozása Júliával. Stílusa reneszánsz.

A szerelem, a szeretett lény iránti elragadtatott érzelmek minden korban léteznek. Az érzelem formába öntése azonban igazodik az adott kor igényeihez.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!