A Vers a csirkeház mellől 1931-ben íródott és a Versenyt az esztendőkkel! című kötetben jelent meg 1933-ban. Ez a kötet arról nevezetes, hogy a prófétai magatartás itt jelent meg először Babits költészetében.

Az 1930-as években a fasizmus térnyerése miatt a humanista értékrendű Babits egyre magányosabbnak érezte magát, egyre idegenebb volt számára a körülötte levő világ. De keserűségének, megbántottságának személyes (életrajzi) okai is voltak.

1929 szeptemberében Szabó Dezső egy gúnyiratot közölt Babits Halálfiai című regényéről, 1930 januárjában pedig József Attila közölt egy mélységesen sértő, sőt, becsmérlő állításokat tartalmazó kritikát Babits Az istenek halnak, az ember él című kötetéről. Egy költőre című verse is egy gyűlölködő kirohanás volt Babits ellen.

Babits érzékeny ember volt, s amúgy is örökké kételkedett saját tehetségében és művei értékében, így ezek a támadások nagyon fájhattak neki. Érthető, hogy most még jobban vágyott a magánélet nyugalmára, a magányba, a visszavonult életre, de feladatai, kötelességei nem engedték, hogy visszahúzódjon. A hajlamai és kötelességei (ha tetszik, küldetése) között feszülő ellentét mindig is komoly erkölcsi dilemmát okozott neki.

A Vers a csirkeház mellől az erkölcsös életet élő embernek ezt a belső drámáját mondja el. Az esztergomi nyarak színes emlékei elevenednek meg benne, amikor a költő kicsit letehette válláról a gondokat, megfeledkezhetett kötelességeiről, s élvezhette a nyugalmat és békét az idilli környezetben.

A vers témája egy belső vita, egy tépelődés, amely a lírai én lelkében bontakozik ki. Ellentét feszül ugyanis a világnak hátat fordító, a természetbe menekülő vágyott életforma és a Feladat meg a Gond felvállalását követelő erkölcsi kényszer között. A műben a békére és nyugalomra való vágya és morális kötelessége között hányódó költő vívódása jelenik meg.

Vers a csirkeház mellől

I.

Dombon égek, csorgó nyár füröszt.
Csöpp kert ringat búzamezők közt.
Nézek egy kis törpe házat, azt,
amit rakott a szomszéd paraszt
csirkéinek. Vályog a fala,
de piros cserép a taraja.

Drága kincs az idő s oly kevés!
Jer, segíts meg, bölcs semmittevés!
Tárd ki még egyszer a kapukat!
Add vissza mit tőlem elragadt
két zsarnok: a Feladat s a Gond:
óráimat, e fogyó vagyont!

Nézdelhessem mit az óra ád:
pici háznak piros taraját
s hogy cikáz fölötte két galamb!
Szilaj idill, fehér ditiramb…
Ditiramb vagy idill, bánom én!
Míg célom nincs, a világ enyém.

II.

Két galamb mint két fehér levél
miket hullva keringet a szél.
Levegőből dobta egy merész
röpülő? Vagy égből égi kéz?
Száll a napban, s lefelé cikáz,
mint egy új kinyilatkoztatás.
Be jó nézni ahogy párosán
elülnek a tető pirosán!
Rest galambok, ti tanítsatok!
Béke és restség a nagy titok.
Mit ér a sok tett és törtetés?
Vér lesz abból, szenny és szenvedés…

Ég veled, cselekvés, munka, harc!
Engem többet eztán nem zavarsz.
Így vonul ma félre aki jó:
küzdeni a komisznak való,
míg eljő az új háboru majd
s kipusztítja az emberi fajt.

III.

Így tünődöm s izgalom fog el;
nem, nem! menni s cselekedni kell!
Harcot a Harc ellen! és a Tett
gyilkos lelkét tettel ölni meg,
míg az egész földön kitüzik
a szent Restség fehér zászlait,

hogy galambok módján lengjenek
jámbor csirkeházaink felett,
hol szelíd szárnyasként, jámboran
– mint aki jámbor, de szárnya van –
megbuvunk majd… S tárom a kaput:
búzaföld közt fut elém az ut.

Ki az őre a kalászhadak
aranylándzsás dandárainak,
hogy mind veszteg áll, és titkosan
mégis mintha menne, úgy suhan,
menne, mint a Vezér tervelé,
szélben, évben, dús kaszák elé?

A verset Babits 3 részre tagolta, melyeket római számmal is megjelölt.

Az I. rész a természet lágy ölén való semmittevés, a béke és az idill örömét festi meg. A vers hőse boldog önfeledtségben gyönyörködik a „piros tarajú” csirkeházban, amit a szomszéd épített (vályogból van, fölötte piros cseréptető), és a házikó fölött repkedő galambpárban.

Az ember és a természet bensőséges, szinte családias kapcsolatát megszemélyesítések érzékeltetik: a nyár „füröszt”, a kert „ringat” stb. A lírai én szeretné maga mögött hagyni, elfelejteni a kötelességeit, a gondjait, a feladatait, és egy kicsit élvezni a csendet, a nyugalmat és a békét.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!