Babits Mihály: Messze… messze… (elemzés)
A Messze… messze… 1906-1907-ben íródott. Babits első verseskötetének (Levelek Iris koszorújából) negyedik darabja, 1909-ben adták ki. Ihletője egy csalódás: a költő párizsi ösztöndíj kérését a minisztérium elutasította.
A fiatal Babits lírájának központi témája volt a színes, ellentéteiben teljes, érdekes világ, ezért sok tájrajzot, tarka zsánerképet, csendéletet, nagyvárosi fantáziaképet alkotott. Ügyelt a verstechnikai és stiláris bravúrra, s új témákra éhesen a szállodáktól az uszodákig mindenféle helynek szentelt verset, sőt, megverselte a korabeli némafilm, a „mozgófénykép” élményét is.
A világ tarkaságát érzékeltető Messze… messze… című versben a távoli országokba való elvágyódás élményét fejezi ki. Nyolc országról közöl amolyan „pillanatfelvételt”, amely tökéletesen visszaadja az adott hely sajátos atmoszféráját. A vers tulajdonképpen egymás mellé rendezett látványok füzére. Az egyszerűség, a világosság, a könnyen érthetőség benyomását kelti.
Messze… messze…
Spanyolhon. Tarka hímü rét.
Tört árnyat nyujt a minarét.
Bus donna barna balkonon
mereng a bibor alkonyon.
Olaszhon. Göndör fellegek.
Sötét ég lanyhul fülleteg.
Szökőkut víze fölbuzog.
Tört márvány, fáradt mirtuszok.
Göröghon. Szirtek, régi rom,
ködöt pipáló bús orom.
A lég sürű, a föld kopár.
Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár.
Svájc. Zerge, bércek, szédület.
Sikló. Major felhők felett.
Sötétzöld völgyek, jégmező:
Harapni friss a levegő.
Némethon. Város, régi ház:
emeletes tető, faváz.
Cégérek, kancsók, ó kutak,
hizott polgárok, szűk utak.
Frankhon. Vidám, könnyelmü nép.
Mennyi kirakat, mennyi kép!
Mekkora nyüzsgés, mennyi hang:
masina, csengő, kürt, harang.
Angolhon. Hidak és ködök.
Sok kormos kémény füstölög.
Kastélyok, parkok, lapdatér,
mért legelőkön nyáj kövér.
Svédhon. Csipkézve hull a fjord,
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szőke emberek.
Ó mennyi város, mennyi nép,
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!
A Messze… messze… témája távoli országokba való elvágyódás. Műfajilag tágabb értelemben életképek sorozata, amelyeken képeslapszerűen villan fel az adott ország nemzeti karaktere és tájjellege. Babits lényegében vázlatszerű állóképeket alkot meg, a nyolc országnak csak néhány jellemzőjét emeli ki.
A cím egy helyhatározószó ismétlése a gondolat továbbvitelére utaló három ponttal. Utal a tartalomra.
A Messze… messze… két szerkezeti egységre osztható fel.
Az 1. egység (1-8. versszak) nyolc ország diaképszerű bemutatása. A beszélő leginkább hangulatokat, jellegzetes látnivalókat, pillanatnyi benyomásokat idéz fel pár szavas, tömör leírással.
A 2. egység (9. versszak) a vers igencsak meglepő zárlata. Itt derül ki ugyanis, hogy nem személyes élményből származnak ezek a hiteles útirajzok, csupán olvasmányélményből. Fájdalmas a befejezés: a költő számára az utazás elérhetetlen.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Kiváló, minden részletre kiterjedő, nagyon hasznos és gondolatébresztő elemzés.Nagyon köszönöm!
Örülök, hogy tetszett, Köszönöm a visszajelzést.
Azért egy sor erejéig megemlékeztem volna arról is, hogy a „Bús donna barna balkonon Mereng a bíbor alkonyon” amellett, hogy az egyik legszebb magyar verssor, ráadásul érdekes sűrítmény is: alliterácó, szinesztézia, magas és mély hangrendű magánhangzók tudatos alkalmazása…
Nem is várná az ember Babits-tól, akire inkább az „akadémikusabb” verselés jellemző, különös tekintettel a műfordításaira.