Babits Mihály: Fekete ország (elemzés)
A Fekete ország 1906-1907-ben keletkezett, a Levelek Iris koszorújából című kötet egyik darabja, amely jól mutatja, milyen fontos volt Babits számára az Írisz jelképezte sokszínűség, tarkaság, változatosság. Visszariadt a színtelenségtől és a sötétségtől (mert a sötétben nem látszanak a színek).
A Fekete ország ihletője Edgar Allen Poe egy fantasztikus novellája, melynek címe Arthur Gordon Pym elbeszélése. Egy olyan országról szól, ahol minden fekete, a föld, a víz és az élőlények is.
Egy másik nézet szerint az alapötlet egy fizikai tétel: a valóságban nincsenek színek, azok csak a fények különböző hosszúságú és rezgésszámú sugarai, csak mi látjuk a világot „színesnek”.
Fekete ország
Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.
A vers stílusa szimbolista. Címe egy minőségjelzős szószerkezet, témajelölő.
A téma egy álom bemutatása. Babits az álom, a képzelet világát állítja szembe a világ megismerésének és önmagunk megismerésének az igényével. Katalógusszerűen felsorolja a világ legváltozatosabb dolgait, ennek ellenére a világ egyneműnek, feketének mutatkozik.
A Fekete ország 2 szerkezeti egységre bontható fel.
Az 1. egység (1-3. sor) költői közlés egy borzalmas, lidércnyomásos álomról (a vers első sora: „Fekete országot álmodtam én,”)
A 2. egység (4-36. sor) maga az álom leírása. Ez az álom nyomasztó, egyhangú, félelmetes, hiszen a megálmodott országból eltűnnek a színek, eltűnt a változatosság. Mintha az örökös mozdulatlanságban és változatlanságban nem lenne idő sem és élet sem: megszűnt maga a létezés is.
A költő tiltakozik ez ellen. Világlátása pesszimista, amit jól jelez az, hogy a lélek is sötét. A fekete szín tehát a morált is jelöli, a gonoszságot, romlottságot.
Kifejezőeszközök: halmozás, ismétlés, alliteráció, sor eleji (anaforikus) ismétlődések, refrénszerű teljes sorok
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
szeretném folytatni a verselemzést Babits verséról
Az oldalszámokra kell kattintani a bejegyzés alatt (Oldalak: 1 2 stb.), a soron következőre.