Babits Mihály: Cigány a siralomházban (elemzés)
Kicsit olyan ez a vers, mint Móricz Tragédiája: vannak emberek, akik soha nem ismerik meg a jobb életet, soha nem tudják meg, mi a jó. Csak a kitaszítottság, elnyomottság, nincstelenség ismert a számukra. S ez bármikor bármelyik emberrel megtörténhet.
A cigány pedig, a zenész cigány halála előtt még utoljára elénekli utolsó nagy panaszát. Minek a vers, ha nem tud segíteni? Mire jók ezek a versek? Ő, a költő, mit tud javítani az emberiség életén? Van-e értelme, haszna, üdve a költészetének?
A vers üzenete: ha jól megy neked, lásd meg azt is, aki nincstelen, s nem azért az, mert ő rossz. E testvériséget érzi át és mondja el a vers. Érezni a költő szándékát, hogy szeretne a közelükbe jutni ezeknek a nincstelen embereknek, szeretne az ő költőjük lenni. De mégiscsak volt Babitsban valami kis arisztokratizmus, ami nem bűne volt, hanem csak egy sajátossága.
A Cigány a siralomházban verselése ötvözött és kevert. Az első sor pl. nibelungizált alexandrin, ami tartalmaz három ionicus a minorét, a harmadik sor egy Ady-tízes (2 / 3 // 2 / 3 osztású), a 15. sor pedig három ionicus a minore. A sorok szabálytalan hosszúságúak, egyedüli korlát a rímképlet: a x a.
A versforma utalhat az egykori költői eszménnyel való szembefordulásra is.
Hozzászólások
Babits Mihály: Cigány a siralomházban (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>