Babits Mihály: Balázsolás (elemzés)
A 3. egység (onnantól, hogy „Mert orv betegség öldös íme engemet”) a felnőtt lírai én testi-lelki szenvedéséről szóló őszinte, kétségbeesett vallomás. Itt a ritmus felgyorsul és a mondattani egységek széttöredeznek.
Pontos leírást kapunk a költő betegségéről. Megtudjuk, hogy gégéje szűkül, levegője egyre fogy, és már az orvosok kése (műtét) fenyegeti. Ezért most újra Szent Balázshoz könyörög, akár egy „szepegő kamasz”, hogy segítsen rajta, tegyen csodát.
Minden szaván érződik a haláltól való kétségbeesett rettegés. Párhuzamosnak érzi Szent Balázs és a saját sorsát, mivel a szent vértanú is megismerte élete végén a szakadt légcső görcseit, hiszen pengével metszették el a torkát. Ő tudja, milyen érzés ez, és az élet értékét is jól ismeri.
Sőt, talán azt is tudja, hogy „nem is olyan nagy dolog a halál”, aminek gondolatába lassan a lírai én is belenyugszik. A vers végén már nem is annyira azt kéri a szenttől, hogy mentse meg az életét, hanem a halállal való megbékéléshez kér segítséget: azt kéri, hogy bölcsen el tudja fogadni, bele tudjon nyugodni, hogy meghal.
A gyermeki könyörgéssel induló vers mélyén valójában ez a férfias elszánás rejlik, hogy méltósággal fogja elviselni a sorsát. Babits nyilván maga is tudta, hogy az állapota reménytelen, s leginkább erőre volt szüksége, hogy elfogadja az elkerülhetetlent.
A zárlatban a mondatformálás ismét szabályossá válik. A túlvilági erőkhöz való fordulás helyett a beszélő most már önmagához fordul: azt várja el saját magától, hogy okos felnőttként nézzen szembe a halállal. Ehhez példaként szolgál számára Szent Balázs sorsa, szenvedése és halála: róla igyekszik példát venni a fájdalom méltó elviselése és a halálba való bölcs belenyugvás terén is.
A Balázsolás formailag egy tömbből áll, nem oszlik versszakokra (astrofikus, egytömbű vers). Vizuális képe izgatott, nyugtalan (a változó hosszúságú sorok miatt). Ahogy más verseiből is láthatjuk, Babits szabadon kezelte a ritmika előírásait. Fontosabb volt számára a gondolat, a mondanivaló, mint a nyelvi dallam „szabályszerűsége”.
Verselése időmértékes, ritmusa többnyire – hatos és négyes – jambusokból áll. 8 és 12 szótagos, rímtelen sorok váltakoznak benne, és gyakori az áthajlás (enjambement), mindennek fontos szerepe van a prozódiai feszültség megteremtésében.
Alig van a versnek olyan sora, amelyben ne volna éles sorátlépés (a mondat vége és a ritmikai egység határa szinte sehol nem esik egybe), emiatt váltakozó tempó és szaggatott versbeszéd jön létre, ami a levegőért kapkodást, zihálást sugallja. Gyakorlatilag egyetlen, ziháló beszédfolyamként elmondható a vers.
Hozzászólások
Babits Mihály: Balázsolás (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>