A vers szerkezetileg két egységből áll.

Az 1. egység egy kettős bevezetés, melynek legfőbb stíluseszköze az ellentét.

1-2. versszak: expozíció: a narrátor szövege, megismerjük az időpontot és a színhelyeket. Fent a drégelyi vár romjaiban hever, a szemközti hegyen a két apród Szondi sírjánál térdepelve énekel. Lent a völgyben Ali basa a győzelmet ünnepli. Az időpont a vár elestének napja, alkonyatkor.

A két térdelő apród a csendes áhítat, a gyász, az imádság hangulatát éli meg, de megzavarja őket a török táborból odahallatszó lárma és mulatozás, valamint a török követ megjelenése. Arany szembeállítja a keresztény erkölcsöt a pogány vadsággal és élvezethajszolással.

3-4. versszak: Párbeszéd a török vezér, Ali és egyik embere között. A török főúr táborába várja Szondi két dalnokát, hogy az ő dicsőségét énekeljék meg. Elküldi a szolgáját a két apródért.

A 2. egység az apródok és a török követ párbeszéde.

A páratlan versszakok (5., 7., 9., 11., 13., 15., 17., 19.) tartalma egy, a históriás énekek modorában előadott történet, amelyet az apródok énekelnek Drégely ostromáról és uruk hősi haláláról. Utolsó szavukkal megátkozzák Alit, Szondi gyilkosát. A török követ közbeszólásaira nem reagálnak.

Ennek a résznek jellemző költői eszközei az ismétlés-fokozás („Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!”), archaizálás (régies szavak: álgyú, ezerekkel, vítt, feljöve stb.), párhuzam, ellentét, dinamizmus, emelkedett hangnem.

A páros versszakok (6., 8., 10., 12., 14., 16., 18.) a török követ szövegét tartalmazzák, aki kezdetben nyájasan beszél, hízeleg („Szép úrfiak!”), ígérget („Odalenn vár mézizü sörbet”), majd egyre türelmetlenebb lesz („Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már / Dícséretiből az otromba gyaurnak?”).

Egy ízben ő maga is dicséri Szondit, hogy célját elérje, de az apródok nem reagálnak, s ekkor ingerülten, dühösen fenyegetőzni kezd. Stílusa sokkal köznapibb, durvább, mint az apródoké.

A küldönc a jelenről beszél, amelyben épp a törökök győzelmi ünnepe zajlik, az apródok viszont a közelmúlt eseményeiről, a drégelyi vár ostromának történetét és Szondi hősiességét dalolják el. Az egyik szólam a két fiúé, a másik a török szolgáé.

A két szólam írásképileg is elkülönül egymástól: amit a törökök (Ali és szolgája) mondanak, az idézőjelbe van téve, amit a narrátor és a két apród mond, az nincsen. Formailag tehát a narrátor és az apródok szövege megegyezik, ami azt jelzi, hogy a narrátor azonosult az apródokkal, vagy hogy ez Arany hangja, aki a narrátoron és az apródokon keresztül fejtette ki a lírai mondanivalót.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!