Arany János: V. László (elemzés)
A titokzatos, erős, éjszakai szél dühöngése indítja a verset („Sűrű setét az éj, / Dühöng a déli szél”), a váron szélkakas (nagy érckakas) csikorog.
Budán vagyunk, hatalmas a zápor, zuhog az eső, és a király nem tud aludni, mert gyötri a lelkiismerete Hunyadi László kivégzése miatt. Tele van szorongással, félelemmel, rémlátomásokkal. Megkérdezi, mi ez a zaj („Ki az? mi az? vagy úgy –”), és egy hang válaszol, hogy semmi, csak a zápor veri ablakod. A másik szólam V. László udvaronca, aki mindig felelget neki, nyugtatgatja, és aki végül örökre elaltatja.
A király azt hiszi, a nép zúg, a tömeg, amely bosszút akar állni rajta, és hogy az a nap van, amikor Hunyadi Lászlót kivégeztette. Az eskü szó dőlt betűs kiemelése („Miért zúg a tömeg? / Kivánja eskümet?”) V. László hamis esküjére utal (megesküdött, hogy nem áll bosszút a Hunyadiakon).
Arany előrevetíti a tragédiát, ráirányítja a figyelmet. A nép csendes, „Csupán a menny dörög”, felel az udvaronc. A „menny” szó dőlt betűs kiemelése azt sejteti, mintha az égiek is bosszút akarnának állni Hunyadi Lászlóért, és az elemek, a természet is: minden összeesküszik a király ellen.
Közben egy másik történetszál is elindul, mely azt meséli el, ahogy a rabok, Kanizsa és Rozgonyi megszöknek a börtönből („Most lopja életét… / Kanizsa, Rozgonyi”). Úgy ereszkednek le a vár oldalán, akár a felhődarabok („Buda falán a rab / – Egy-egy felhődarab – / Ereszkedik alá”). Ahogy settenkednek a várfal mellett, az jól érzékelteti a félelmet és az óvatosságot.
Álmában a király László és Mátyás láncainak csörgését hallja („Hah! láncát tépi a / Hunyadi két fia –”), mire a kísérője emlékezteti, hogy László meghalt, Mátyás pedig fogoly („Uram, uram, ne félj! / László, tudod, nem él / S a gyermek, az fogoly”). A „gyermek” szó dőlt betűs kiemelése arra utal, hogy Hunyadi Mátyás kiskorú volt még ekkor (ezért nem végezték ki).
A király dupla őrizetet rendel el, nehogy Mátyás megszökjön, de addigra a Hunyadi-párt hívei már megszöktek, csak Mátyás nem („Mátyás, az itt maradt, / Hanem a többi rab – / Nincsen, uram, sehol”).
Közben a vihar elül, a természet elcsendesedik. V. László alszik, a bujdosó kis csapat pedig menekül („Az alvó aluszik, / A bujdosó buvik”).
A király felriad, s menekülni akar Csehországba („El! míg lehet s szabad! / Cseh-földön biztosabb”), de az embere nem érti, mitől fél, hiszen a viharnak vége. Persze, a gond ott benn, a király fejében van („Szellő sincsen, de zúg, / Felhő sincsen, de búg”). A feje zúg, mert a bűn terhe nyomja a lelkét, ez a baja. Hiába menekül el, a szorongás és a félelem elkíséri.
A „Messze még a határ?” kettős jelentésű sor. Vonatkozhat a szökött foglyokra, akik el akarnak menekülni az országból, de vonatkozhat a királyra is, aki Prágába menekült a lelkiismerete elől, a bűntudata elől. A bujdosók pedig a szabadság felé igyekeztek a lengyel határra.
A „velünk / A gyermek, a fogoly” (a „velünk” szó dőlttel kiemelve), arra utal, hogy V. László Mátyást is magával vitte Prágába túszként.
Tehát már Prágában vagyunk, a király szomjas, és a csehektől kér inni („Oh adj, oh adj nekem / Hűs cseppet, hű csehem!”). Meg is itatják egy kehelyből mérgezett itallal.
Az utolsó strófában az „Enyhít… mikép a sír!” vonatkozhat Hunyadi László halálára, de vonatkozhat V. László halálára is, akit a legenda szerint megmérgeztek. Ugyanolyan galád módon tették el láb alól, mint ő Hunyadi Lászlót.
Mátyás ugyan rab és ott ül a cseh börtönben, V. László viszont a cseh földbe kerül és örökre ott is marad. Mátyás azonban, mint tudjuk, visszatér a fogságból („De visszajő a rab…!”).
Terhes, nyomasztó hangulata van a balladának. Tele van romantikus, kísérteties felkiáltásokkal, az egész csupa kérdés és indulatszó. A végén azonban van egy kis biztatás: az, hogy a rab visszajön, ad némi reményt, ad egy kis vigaszt. Mintha a zárlatban felsejlene, hogy eljön még a szabadság.
A rab Mátyás itt a rab Magyarországot jelképezi. Az elnyomás éveiben kiábrándultság, keserűség uralta a magyar közhangulatot, így Arany a saját jelenének, a fásult, megfélemlített nemzetnek akart üzenni a történet előadásával. Azzal, hogy bemutatta egy zsarnok király bűnhődését, a zsarnokság ellen tiltakozott.
A zárlatban pedig kortársait szerette volna biztatni, hogy reménykedjenek, mert virradhat még a magyar népre jobb, fényesebb, vigasztalóbb, derűsebb, szebb jövő. Egy kis derűs üzenet a vers utolsó sora.
Hozzászólások
Arany János: V. László (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>