Arany János Toldi című műve 1846-ban keletkezett (fél év alatt) és 1847-ben jelent meg. Nagyobb siker aligha volt azelőtt a magyar irodalomban. A mű szerzőjét egy csapásra az irodalom első vonalába emelte.

Keletkezéstörténet: 1846-ban a Kisfaludy Társaság pályázatot hirdetett (kitétel volt a népies forma és tartalom), melyen magyar és történelmi témájú elbeszélő költeménnyel (költői beszély) lehetett indulni. Már a pályázat is megemlítette Toldi Miklós nevét mint választható témát, ugyanis olyan művet kellett írni, „melynek hőse valamely, a nép ajkain élő történelmi személy”.

Aranyt a választásban az motiválhatta, hogy Toldi alakja sok szállal kötődött a szülőföldjéhez. Ugyanis Szalonta és környéke Toldi-birtok volt, ahol népballadák, népmondák őrizték a valós történelmi alak emlékét.

A pályázatra 14 pályamunka érkezett. A vizsgálóbizottságban ott volt a kor nagy költője, Vörösmarty Mihály, rajta kívül Garay János, Gaál József, Bártfay László és Tóth Lőrinc. Minden tekintetben jelesnek tekintették a művet, még Vörösmarty is elismerően nyilatkozott róla.

A Toldi első díjat nyert a Kisfaludy Társaság pályázatán, Arany megkapta a felemelt pályadíjat és a társaság tagjai közé választotta. A siker meghozta neki Petőfi barátságát is, aki lelkesedett a Toldiért. A második díjat Tompa Mihály nyerte Szuhay Mátyás című művével.

Arany 1848-ban megírta a Toldi folytatását (Toldi estéje), majd hosszas, keserves munka után, 1879-ben sikerült befejeznie még egy részt (Toldi szerelme), amellyel a könyvsorozatot trilógiává kerekítette ki. A másodikként megírt mű a trilógia befejező része, az utolsónak megírt mű a trilógia középső része.

Források, minták: Arany alaposan tanulmányozta Ilosvai Selymes Péter históriás énekét, melynek címe: Az híres neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokoskodásáról való históriája (1574). Ebből a műből írt mottót a Toldi énekei elé.

Felszabadítóan hatott rá Petőfi Sándor János vitéze. Az akkor már sikeres költőnek számító Petőfi eleinte nem volt több Arany számára, mint egy verselő a sok közül. Petőfi addigi életművét globálisan csak összebarátkozásuk után ismerte meg, de 1846-tól olvasta a Pesti Divatlapot, s ekkortájt találkozott a János vitézzel is. A Petőfi-mű példaként állt előtte, megerősítette népies hajlamaiban és bátorította tehetségének kibontakozásában.

A két mű főhőse, Jancsi és Miklós hasonló, népmesei ihletésű alakok, bár a Toldi alapvetően más jellegű alkotás. Mindenesetre Arany Petőfi nyomán talált rá arra a történelmen kívüli paraszti életszintre, amit beemelt a Toldiba, és Petőfi nyomán találta meg azokat az esztétikai kvalitásokat, amelyek megfeleltek a népi mozgalom kívánalmainak (ezek Petőfi ideáljai is: egyszerűség, természetesség, friss üdeség, élményszerű hitelesség).

Hatott még rá Homérosz is, a gyakori epikus hasonlatok a homéroszi eposzokat idézik. Arany olvasta az Iliászt és az Odüsszeiát, és az élmény mélyen hatott rá, Homéroszt igazi népköltőnek tartotta. A Toldi világképe alapvetően homéroszi (derű és harmónia uralkodik benne).

További párhuzam, hogy Homérosz hősei is természetes, gátlások és elidegenedés nélküli, önmagukkal, indulataikkal, szenvedélyeikkel teljesen azonosuló emberek. Amivel Toldi több, az jellemének tisztasága, a morális vetület.

Hatott még a történetbonyolításra Shakespeare Ahogy tetszik című komédiája is, ahol Olivér, a báty tudatlanságban hagyja öccsét, Orlandót.

Téma: a fiatal, nemesi származású, de paraszti sorban tartott Toldi Miklós kiemelkedése környezetéből és különféle akadályok leküzdése után királyi vitézzé válása. A vezérgondolat a méltatlan állapotából kitörő és célját elérő hős felemelkedése, aki egy nagy próba kiállásával kerül méltó helyére, vívja ki helyét a király vitézei között.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!