Arany János: Tengeri-hántás (elemzés)
A balladának több olvasta, értelmezése is lehetséges.
- Az egyik szerint Tuba Ferkó és Dalos Eszti tragikus története intő példázat, erkölcsi tanítás a fiatalok számára („Ne tegyétek, ti leányok!”). Eszti meggondolatlan volt: amikor az erkölcsi szabályokat megszegve Ferkó szeretője lett, nem számolt a lehetséges következményekkel (elhagyhatják, sőt teherbe is eshet). Lelki elsorvadása és halála sorsszerű büntetésként is felfogható.
De Ferkó szempontjából is van erkölcsi tanulság, hiszen ő a bűntudatba tébolyodik bele (Eszti életét ő tette tönkre). Neki az a bűne, hogy elcsábította, aztán elhagyta a lányt. Ő nem a szerelmi bánattól, hanem a lelkifurdalástól szenved és betegszik meg, bűnéért a holdkórosság és a halál a büntetése. Tehát nemcsak erkölcsi tanulság, hanem egyfajta igazságszolgáltatás is van a történetben.
Ugyanakkor az olvasó (főleg a mai olvasó) úgy érezheti, hogy a szereplők által elkövetett bűn nincsen arányban a büntetéssel: nem igazságos, hogy ekkora tragédia történjen velük egy kis románc miatt. Ez az aránytalanság arra utal, hogy a költő bizonytalannak érezte az erkölcsi világrendet maga körül, hiszen a kaotikus, ésszerűtlen erők elszabadulása a rend hiányát szimbolizálja.
- Egy másik értelmezés szerint az egész történetmesélés egy kísértetjárás előzményének a megismertetése (merthogy a végén megjelennek a halott szerelmesek kísértetei).
- Egy harmadik értelmezés szerint egyfajta költészetteremtésről van szó: adott egy babonás faluközösség, amelyben történt ez a tragikus esemény (előbb Dalos Eszti, majd Tuba Ferkó is öngyilkos lett), és ezt a traumát úgy dolgozzák fel a falu lakói, hogy a történetet a költészet szintjére emelik és továbbadják.
A záró képben a történet hallatán fázósan összebújó fiatalok eljutnak a „csoda” meglátásáig, s tekintetüket az égre emelik. A történet tovább él és folytatódik a lelkükben.
A Tengeri-hántás kettős ritmusú (bimetrikus) vers: az alapritmust az ütemhangsúlyos verselés adja, de ebbe belejátszik az időmértékes verselés is (anapesztus, ionicus a minore), többnyire sorkezdő helyzetben.
Az első két sor az epikus jellegnek megfelelően hosszabb: három ütemű 11-es (4/4/3), a következő sorok dalszerűbbek, felező nyolcasok. Rímképlet: aabbxb (kiemeli a kompozíció sajátosságát).
A kettős ritmus jól illik a ballada többszólamúságához és többrétegű jelentéséhez.
Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy Hollósy Simon Tengerihántás című képe akár a ballada illusztrációja is lehetne.
A Lombár ökörnek a szarvára utal ez inkább, aminek kifelé állnak a szarvai…
A harangszóra asszociálni itt szerintem hibás megközelítés.
Elfogadom, hogy másra is lehet asszociálni. De akkor hogyan értelmezed?
Így van, a Toldiban is Lombár az ökör neve. Arany nyilván arra használta. De hogy itt mi ennek a másodlagos jelentése, az feladja a leckét. Én arra gondolok elsődleges jelentés alatt, hogy a harang itt az ökör nyakában lógó kolom-.(-ezt a betűt nem engedi leírni…) Azért nagy ez a kolom-, mert a Lombár lehet egy vezérökör a faluban, aki után jön a többi, ezért az ő nyakában van a nagy harang. Jelentheti tehát ez a munkából visszatérő állatot, aki húzza a szekeret stb. (bár furcsa, mert eddigre már a csillagokat is láttuk, akkor mit kerestek volna kint a mezőn…). (Az is igaz, hogy kifele álló szarvakra utal a lombár kifejezés, ami jelen esetben tulajdonnévként szere-el.) Esetleg jelentheti a visszatérő Ferkót is akár. És egyben a harang Eszti temetését, amikor meghalt valaki, megkongatták a harangokat.
Itt valami keveredés van, hibás az idézett versszak.
Nosza Ferkó, felszalad a boglyára,
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb
Kapaszkodnék, de nem éri,
Feje szédűl: mi nem éri?…
– Tizenkettőt ver Adonyban:
Elég is volt ma regélni. –”
A második sor nem ebben a versben van.
Köszönöm az észrevételt, javítottam.
Nagyon köszönöm!