Arany János: Híd-avatás (elemzés)
A Híd-avatás 4 szerkezeti egységre bontható fel:
Az 1. egység (1-2. strófa) egy fiút jelenít meg, aki minden pénzét elvesztette kártyán, és most remény nélkül indul neki az éjszakának.
A 2. egység (3-16. strófa) először az új hidat mutatja be, amelyet csak aznap avattak fel: a rajta lengő zászlók a hídszentelési ünnepség emlékét őrzik. Éjfél van, a kísértetek órája, az eseményeket a fiú szemével követjük nyomon. A hivatalos ünnepség átminősül: az élet csupa tragédia, az avatós hang csak formaság.
Ahogy a fiú nézi a vízen visszatükröződő csillagokat, a Dunában örvények támadnak, amelyekből öngyilkosok árnyai kelnek ki, akik haláltáncba kezdenek, melynek során „megismétlik” öngyilkosságukat.
Ahogy az öngyilkosok megkezdik halálugrásukat, körképet kapunk a zátonyra futott emberek világáról. Kik is dobják el életüket? Nyomorgók, kiszolgáltatottak, unatkozók, gazdagok, őrültek, párbajozók, szerelmi bánattól szenvedők, prostituáltak…
A vízbe ugró emberek közül egyiknek sincs semmi köze a másikhoz, nem ismerik egymást, csupán a halál közelsége hozza őket össze, de még így is magányosak. Névtelen „hősök” ők, akik olyan sokan vannak, hogy a kísértetek órája rövid lenne önként vállalt haláluk megismétléséhez.
A 3. egység (17-18. strófa) a középkori haláltánc műfajára emlékeztet: a halál utolsó táncra szólítja fel az embereket. Szorító ölelését senki nem kerülheti el.
A 4. egység (19-20. strófa) ismét a kártyán veszítő fiúhoz tér vissza, akinek végső sorsa nem derül ki: a ballada nem mondja el (legalábbis nem látjuk a vízbe ugrani a fiút). Az elhallgatás azonban beszédesebb, mint a nyílt közlés: az utolsó strófából kiderül, hogy az örvény szörnyű vonzásának senki nem képes ellenállni, s ebből sejteni lehet, hogy a fiú is a vízbe ugrott.
Nézzük meg a verset részletesebben!
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Csak annyi, hogy elég biztosra gondolom, hogy nem a másfél évvel azelőtti hídavatás szolgált neki alkalmul a versíráshoz. A hangsúlyokat is kicsit eltolva inkább Petőfi 1844-es Debrecenből Pestre való felmenetele. (Ha a hídavatásra írta volna alkalmi versnek, benne lett volna valamelyik újságban ár na múlva. Mint ahogy benne szoktak lenni ilyesmi versek hídavatásokra)
A vers az Őszikék része, amit nem a nyilvánosságnak szánt, hanem saját magának, ezért nem jelentek meg abból versek az újságban, és a könyv is csak halála után jelent meg. És de, a verset tényleg a Margit-híd, és az akkoriban nagyon magas öngyilkossági számok ihlették 🙂
Az elemzésben: „VAN PÁRBAJOZÓ, AKI MEGFOGADTA, HOGY PÁRBAJ UTÁN ÖNGYILKOS LESZ” Itt arról van szó, hogy a figura amerikai Párbajt vívott, ami Pontosan azt jelenti, hogy a felek a szerencsére bízzák a sorsukat, egy kalaPba egy fehér és fekete golyót tesznek, és aki a feketét húzza, annak megadott határidőn belül öngygilkosságot kell elkövetnie.
Ez nagyon érdekes. Köszönöm.
Nagyon köszönjük az elemzéseket, mind nagyon hasznos!!!
Egy kis megjegyzés a Híd-avatáshoz:
a szürke mezőben javaslom javítani a Margit-hidat készítő francia cég nevét:
Société de Construction des Battingnoles (valószínűleg csak elírás lehetett).
Köszönöm, és további jó munkát kívánok,
Andi
Köszönöm a visszajelzést, javítottam.