A Családi kör 1851. április 10-én keletkezett. Arany János nehéz anyagi körülmények közt élt kis családjával Nagyszalontán, amikor ezt a verset írta. Fájdalmas, letört hangulatban volt, hiszen az elbukott szabadságharc emléke, Petőfi elvesztése valamint személyes problémái mind-mind nyomták a szívét.

Ezért is különleges a Családi kör című verse, amely egészében véve derűs, idilli hangulatú, így éles ellentétben áll a korszakkal, amelyben született, és a többi verssel, amelyeket a költő ekkortájt írt (azok mind kétségbeesést, sőt, teljes depressziót tükröznek).

A Családi körben azt az idillt, azt a békés, boldog, elégedett életet ábrázolja Arany, amely után vágyakozott, és amelytől a kor magyarságát megfosztotta a történelem. Egyszerű, de nemes érzések uralják a verset: nyugodt bensőségesség, szeretet, szorgalom, felelősségérzet, hazaszeretet, családi összetartás, vendégszeretet, erkölcsi értékek által védett harmónia.

Ezzel a verssel Arany egy olyan képet mutatott fel a magyar életről, amelyet a múltból őrzött meg, amely után a jelenben vágyakozott, és amelyet a jövő számára példaértékűnek tartott.

Ez a kép pont az ellentéte annak a kegyetlen valóságnak, amely a Bach-korszakban jellemezte a magyar életet, és annak a kilátástalanságnak, amely uralta az akkori közhangulatot.

Egy évvel korábban Arany még abba akarta hagyni a versírást, erről tanúskodik Letészem a lantot című költeménye. Aztán 1850 telén kicsit enyhültek az anyagi gondok, egy régi jó barátja segítségével munkát kapott a szolgabírói hivatalban.

1851 márciusában tudott venni egy kis alacsony, nádfedeles, kétszobás, rozzant parasztházat, amelynek udvarán terebélyes eperfa állt. Lehetséges, hogy ez az új otthon ihlette őt a Családi kör megírására (melynek második sorában megjelenik az eperfa).

Hasonlóan szerény, falusi házban nőtt fel ő maga is, szülei a paraszti életformát élő, egyszerű emberek voltak. Talán gyermekkori, otthoni emlékei is eszébe jutottak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a versben nem az adott pillanat, a jelen hangulatát adja vissza, hanem inkább a múltból idéz fel valamit, talán a szülői ház légkörét.

Arany szerető családi közegben nőtt fel: szülei dolgos, szelíd, kivételes családi harmóniában élő emberek voltak. A versben megjelenő magyar népi életvitelt szalontai környezetéből és gyermekkorának emlékeiből alkotta meg.

A versbéli családfő figurájában apja, az öreg Arany György alakja jelenik meg. A leány, Sára pedig bizonyára a költő nővére, Arany Sára, aki jóval idősebb volt öccsénél (a költővel egykorú gyermeke volt). Ugyanis Sára volt a legidősebb gyerek, János a legfiatalabb. Az a nyolc testvér, aki kettejük közt született, korán meghalt. Egyébként a költő anyját is Sárának hívták.

A versben szereplő „nagyobbik fiú” modellje, aki a külvilágról megfeledkezve olvas és verseket írogat, minden bizonnyal a gyermek Arany János lehetett.

Ezzel a családi élménnyel azonban összeolvad egy másik családi élmény: a költőnek saját családja is volt, amelynek körében menedéket, vigaszt talált az élet viharai közepette.

Ám a sebzett szívű, zaklatott családfőnek nemsokára el kellett hagynia a meleg családi kört, hogy megélhetését biztosítsa: 1851-ben fél évre a geszti Tisza-családhoz szegődött el házitanítónak, és csak vasárnaponként látogathatott haza.

A Családi kör a Losonci Phoenixben jelent meg megírása évében, 1851-ben, majd az Arany János Kisebb költeményei című kötetben is szerepelt 1856-ban.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!