Arany János: Ágnes asszony (elemzés)
Az 1. versszakban egy patak jelenik meg és egy asszony, aki a lepedőjét mossa benne. Ez akár egy békés hétköznapi jelenet is lehetne, csakhogy az a lepedő véres…
Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
A gyerekek odagyűlnek Ágnes asszony köré, és kérdezgetik, hogy mit mos. Ő félrevezető választ ad nekik: a vörös folt a lepedőn csibéjének a vére.
Ezután odamennek hozzá a szomszédasszonyok is, akik kíváncsiak, hol van Ágnes asszony férje. Azt a választ kapják, hogy bent alszik. Később pedig egy hajdú érkezik és Ágnes asszonyt a börtönbe viszi.
Ezek a mozzanatok nem árulják el a konkrét előzményt, de homályosan sejtetik, hogy Ágnes asszonynak nem tiszta a lelkiismerete: valami bűnt követett el, és a véres lepedőt azért mosta ki a patakban, hogy a tárgyi bizonyítékot eltüntesse.
Tapasztalhatjuk tehát a balladákra jellemző „balladai homály”-t a versben: az első 4 strófa csak sejteti, hogy valami bűn van a háttérben, és erre is csak szórványos utalásokból jöhetünk rá (pl. a véres lepedő, a hajdú megjelenése).
Idáig jutva az olvasó feltételezi, hogy Ágnes asszony el akarja titkolni azt, amit tett. Ebből a szempontból fontos lehet, hogy a lepedő („Fehér lepedőjét mossa”) az ismétlésben már „lepel”-ként van megnevezve („Fehér leplét, véres leplét”), és ez a főnév kapcsolatba hozható a „leplez” igealakkal. Vagyis Ágnes asszony leplezni akarja a bűnt.
Ügyetlen válaszai is, amelyeket a kíváncsiskodó kérdésekre ad, azt jelzik, hogy titkolni akarja, amit tett, és hogy fél attól, hogy környezete majd elítéli a tettéért. Zavartságát is jelzik, ami bűntudatra enged következtetni (lelkiismeret-furdalása már működésbe lépett).
Nem teljesen világos, hogy ezek a válaszok szándékos megtévesztések-e vagy már a beteges rögeszme előjelei. A 2-3. strófában valószínűleg félrevezetés („csibém vére / Keveré el a gyolcs leplet” és „ottbenn alszik! / Ne menjünk be, mert fölébred”), a 4. strófában viszont már a megbomló elme játéka („hogy’ mehetnék, / Míg e foltot ki nem mostam!”), amely előrevetíti Ágnes asszony sorsát, megőrülését is.
Az 5-19. versszak színhelye a börtön és a bíróság, az események azonban Ágnes asszony lelkében játszódnak le, akire sok szenvedés vár a börtönben. A börtön ugyanis nemcsak konkrét helyszín, hanem olyan jelképes tér is, amelyben a bűnös össze van zárva saját bűnével, és amely a bűntudattól való szabadulás lehetetlen voltát is jelképezi.
A szűk és sötét cellában Ágnes asszony egyedül marad a tettével, s szembe kell néznie önmagával. A lelkiismeret-furdalás egyre jobban kikezdi a lelkét.
A sötét falakon csak egyetlen vékony napsugár tud behatolni, ezt a kis fényt nézi naphosszat, mert a sötét kegyetlenül kínozza: éjjel rémképeket lát („Éje pedig rémtül népes”). Ez a kis vékony fénycsóva az egyetlen menedéke, hiszen már a téboly kerülgeti, s attól fél, ha ez sem volna, megőrülne.
Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrűlne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
A sötétség az elboruló elme metaforája, a fénysugár pedig a tudat tisztaságához való ragaszkodást jelképezi, valamint a lelkifurdalástól való szabadulás vágyát szimbolizálja.
Az elbeszélő azonban szövegszerűen is jelzi, hogy Ágnes asszony megtébolyodásának folyamata elindult: „Rémek tánca van körűle”, „Néz merően”, stb. Viselkedésének és gondolkodásának egysége megbomlott.
Ezt Arany dőlt betűk használatával (kurziválással) is jelzi. Ezt a dőlt betűs részt Ágnes asszony belső hangjaként is lehet értelmezni, itt ugyanis az elbeszélő belehelyezkedik a balladai hős nézőpontjába. (A 13. strófában van egy idézőjellel elkülönített rész, a „meg nem őrül”, az is Ágnes asszony belső hangja és nézőpontja.)
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Arany János: Ágnes asszony (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>