Cím: Gesta Hungarorum = A magyarok cselekedetei, témajelölő.

Téma: a magyarok őshazájától Géza fejedelemig, az államszervezés kezdetéig tárgyalja népünk történetét. Célja a magyarok eredetének, vándorlásának, honfoglalásának és honszerző harcainak bemutatása.

Keletkezése: a 11. században keletkezett már olyan történeti mű (az azóta elveszett Magyar Krónika), amely a magyarok őstörténetével és a honfoglalással foglalkozott, sőt, megállapítható, hogy Anonymus ezt a régi gesztát ismerte is. Minden bizonnyal forrásként is felhasználta.

Ez az ősgeszta azonban csak az Árpád-ház, a dinasztia tetteire szorítkozott. Anonymus azt tartotta méltónak, ha az elődök harcairól, földfoglalásairól is számot ad, ezért fogott bele egy új, részletes honfoglalás-történet megírásába. Kora nemességének őseit méltató történeti munkát akart összeállítani.

Minták, források: külföldi történeti művek, nyugati krónikák mellett Anonymus merített a korábbi krónikából, az Árpád-kor fontos családjainak származáshagyományaiból, a 12. század végi hősi énekekből és általa hitelesnek tartott mondákból, de mindenekelőtt saját teremtő fantáziájából.

Gesztáját nem teljesen hiteles adatokra támaszkodva írta meg, hiszen elsősorban mondai hagyományokat követett és ő maga is konstruált eseményeket, beiktatott következtetéseket. Munkája így történelmi szempontból nem feltétlenül hiteles, azonban irodalmi értékkel bíró, honfoglaló őseinket hősként felmutató, fordulatokban gazdag írásmű.

Tartalom: valós és kitalált események, személyek keveredése jellemző. Az is gyakran előfordul, hogy Anonymus saját korának eseményeit visszavetíti a múltba.

Például hiteles hagyományon alapszik az az esemény, miszerint Árpád vezér serege északkelet felől hatolt be az országba. Mivel azonban a magyaroknak azon a területen kellett áthaladniuk, amelyen Anonymus idejében az erős kijevi orosz állam terült el, Anonymus megrendezett Kijevnél egy sohasem létezett nagy csatát.

A morva uralkodó személyét is mellőzte gesztájából, pedig az ősgeszta szerint ő volt a honfoglaló magyarok legnagyobb ellenfele.

A 12. századtól Bizánc felől fenyegette veszély az országot, ezért Anonymus egy sohasem létezett bizánci hűbérest, bizonyos Zalán bolgár vezért tett meg Árpád ellenségének. A Zalán elleni háború tehát afféle tudós koholmány, amely Anonymus tollán született, de kitűnő témát szolgáltatott a későbbi korok magyar költőinek (pl. ezen az elképzelésen alapszik Vörösmarty Mihály eposza, a Zalán futása).

Ugyanakkor a mondai hagyomány nem feltétlenül bizonyult hiteltelen forrásnak, pl. Anonymus Attila hun királyt ugyanattól a szkíta őstől, Magógtól származtatta, mint Árpád nemzetségét. Mára tudományos bizonyítást nyert – az archeogenetikai kutatások révén –, hogy valóban van rokonság a hunok és a magyarok között, és mindkét nép valóban a szkítákra vezethető vissza.

Sokáig az volt a tudomány álláspontja, hogy Anonymus ezt csak azért írta így, mert külföldi forrásokból tudta, hogy Magyarország területén a hunok uralkodtak. A hun-magyar rokonság gondolata sokáig tartotta magát a magyar köztudatban és évszázadokon keresztül identitásképző szerepe volt. Ám a 19. század végétől a tudomány azt az álláspontot foglalta el, miszerint a hun-magyar rokonságról szóló elképzelés tévedésen alapszik. Ez a tudományos álláspont most van változóban a legújabb kutatások fényében, melyek genetikai rokonságot találtak a hunok és a magyarok között, így a magyar őstörténetről szóló mondák valóságtartalma már nem megkérdőjelezhető.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!