Szerkezetét tekintve három, egyenként négysoros versszakból áll.

Az 1. strófa a versindítás, melyben a lírai ént a szerelem egy piros labda képében játszani hívja egy fiatal lánnyal. A Szerelem szó nagy betűvel van írva, ezáltal kiemelkedik a szövegből. A nagy kezdőbetű is jelzi, hogy a költő megszemélyesíti ezt a fogalmat, emberi cselekvéseket rendel hozzá (a Szerelem „szíven ért”, „játszani hívott”).

Anakreón szinte isteníti a Szerelmet, mint valami természetfeletti dolgot. Megfigyelhető, hogy önmagán kívülálló dologként érzékeli, olyan erőként, amelynek hatalma van az ember felett.

A „játszani” ige azt sejteti, hogy nem mély érzelmekről, hanem könnyed flörtről, könnyed szerelmi játékról van szó.

A 2. strófában a lány (aki leszboszi születésű) kicsúfolja az ősz hajú költőt. A lány a társnőjére kacsint, ez jelentheti, hogy gonoszkodva összemosolyogtak az idős ember szenvedélyét látva, de azt is jelentheti, hogy a kiszemelt lány másokkal kacérkodik (egy másik lánnyal) a lírai én helyett. Egyik esetben sem érdekli őt egy öregember szerelme.

Ez a kacsintás tehát metaforikusan az udvarlás kudarcát jelenti: a lírai én helyzete elkeserítő, hiszen magára marad, szerelmi vágyát nemcsak visszautasítják, de ki is gúnyolják. A kacsintás is játékos dolog, de itt már csúfolódásról, gonoszkodó játékról van szó. A játék kifejezés tehát egyik jelentéséből átvált a másikba: „könnyed élvezet” helyett „kaján élvezet” lesz.

A 3. versszak a töredékben maradt mű zárlata, mely azt fejezi ki, hogy a vágyakozó költő számára elérhetetlen ez a szerelem. A dacos fiatal lányt nem tudja meghódítani, a lány észre se veszi őt mint férfit. Ez az egyszeri, konkrét eset rávilágít egy általános élettapasztalatra, pontosan ezért emelte versbe a költő.

Az egyik tanulság az, hogy a fiatalság kegyetlen, kacér és gúnyolódó. Mivel a fiatalok még csak az élet elején járnak és – jó esetben – még nem kaptak az élettől pofonokat, nem szenvedtek, vagy legalábbis nem annyit, hogy legyen bennük együttérzés mások iránt. Így természetes módon a fiatalság nem érti meg az idős ember szenvedélyét és nem érez együtt az idősekkel, nem érti az ő problémáikat.

A másik fontos tanulság, hogy az öregedés megfosztja az embert az örömöktől és az élvezetektől. Aki megöregszik, azt kizárják a boldogság világából. Így az öregember már csak sóváran nézheti a fiatalok örömteli életét, vidám játékait és élvezeteit, de nem részesülhet belőlük.

Az alapgondolat, akárcsak Anakreón más műveiben, itt is az, hogy az idő gyorsan múlik, ezért meg kell találni és ki kell élvezni az élet szépségeit. Az élet rövid, és az öregember már nem élvezheti ugyanazokat a dolgokat, amelyeket a fiatal.

A szerelem az élet ajándéka, a szerelem időtlen és örök: bármely életkorban megérinthet bárkit. Ám ha megöregszünk, akkor korlátokat kell szabni az emberi vágyaknak, mert idős korban nagyobb a veszélye annak, hogy a szerelem tárgya elérhetetlen és a vágyak beteljesületlenek maradnak. Az öregség megfosztja az embert a szerelem gyönyörétől és az élet élvezetétől.

Az Engem a Szerelem verselése időmértékes (jambikus lejtésű, ún. anakreóni dal).