Alkaiosz Bordal című verse a Kr. e. 7-6. században keletkezett. Az ókori görög költő Szapphó kortársa és tisztelője volt, ő is arisztokrata és ő is Leszbosz szigetén élt. Családjának nőtagjai is jártak a Szapphó által vezetett leányiskolába vagy tanulóközösségbe.

Míg Szapphó tematikailag szűk körű költészetet művelt (csak a szerelem témája érdekelte), addig Alkaiosz sokrétű lírikus volt: agitatív jellegű politikai verseket, bátor helytállásra buzdító harci dalokat, vallásos himnuszokat (pl. Apollónhoz, Hélioszhoz), bordalokat és szerelmi költeményeket is írt. Szapphóhoz hasonlóan ő is az aiol nyelvjárást használta. Fő poétikai célja a gyönyörködtetés volt.

A dal kedvelt műfajai közé tartozott, főleg bordalokat írt szívesen. Bordalaival, melyekben a rezignált bölcselkedést játékos könnyedséggel ötvözte, igazi világhírt szerzett. A kor egyik legnagyobb költője volt, aki már-már programszerűen űzte a harcból és ivásból álló életmódot.

Sajnos, a ránk maradt költemények nem sokat árulnak el róla, igazi nagyságát azon lehet lemérni, hogy milyen nagy hatással volt az utókorra. Olyan utódai, követői voltak, mint pl. Horatius, akinek költészetében tetten érhető Alkaiosz hatása.

A Bordal című versének létrejöttében a személyes élmény is szerepet játszott.

Bordal

Jöjj, igyunk! Sose várj mécsre. A nap már csak egy ujjnyi tán.
Vedd le hát, szeretett társam, a nagy szépdiszü kelyheket:
gondűzőül adott bort minekünk Zeusz s Szemelé fia,
embereknek; egészen tele töltsd, harmada bor legyen
és kétharmada víz, és azután rajta: kupát kupa kergessen…

(Devecseri Gábor fordítása)

A vers műfaja bordal, hangulata vidám, játékos, könnyed. Témája a lírai én: Alkaiosz önmagát ábrázolja közvetlen stílusban, a jelenre vonatkozóan, afféle borimádóként, amint társát ivászatra invitálja. A bor szerepe a gondűzés. A vers üzenete az, hogy az élet rövid, ezért élvezni kell, amíg csak lehet. Akár azzal is, ha bort iszunk.

A cím műfajjelölő.

Maga a vers nem teljes, hanem töredék: az egész szöveg nem maradt fenn.

Kifejezőeszközei: felszólítás, kérés, költői jelzők, gondolatritmus.

Szerkezete 3 tartalmi egységre bontható fel:

• A lírai én T/1. személyben szólítja fel, ösztökéli barátját, ivócimboráját a koccintásra („Jöjj, igyunk!”)
• A nap, és egyben az élet rövidségére figyelmeztet („A nap már csak egy ujjnyi tán”)
• Megindokolja, miért érdemes bort inni, illetve mulatni, élvezni az életet („gondűzőül adott bort minekünk Zeusz s Szemelé fia”: azaz Dionüszosz, a szőlőművelés, a bor és a mámor istene azért adta a bort, hogy igyunk, és a bor átlal elfelejtsük a gondjainkat).

A költeményt a felszólító módú igék teszik mozgalmassá. Verselése időmértékes, versformája az alkaioszi strófa, melynek első három sora emelkedő, a negyedik pedig ereszkedő (daktilusokból és trocheusokból áll).

Alkaiosz nevét elsősorban a róla elnevezett versformák örökítették meg (alkaioszi strófa). De érdemes tudni azt is, hogy ő teremtette meg a költészetben a politikai-társadalmi tartalmú hajóallegóriát (A hajó című versében). A későbbi korok nagyra tartották, bőven akadtak követői. A magyar irodalomban például Csokonai Vitéz Mihály A boldogság című versével.