Az Örök harc és nász 1906-ban íródott, Ady szerelméhez, Lédához (valódi nevén Diósyné Brüll Adélhoz), és a Vér és arany című kötetben jelent meg. Témája, mondanivalója nagyon hasonló a Héja-nász az avaron című verséhez.

Ady lírájának egyik újdonsága, hogy szerelmi költészetében megjelenik a testiség. A magyar költészetben azelőtt nem volt szerepe az erotikának, aztán jött Ady, aki nyíltan felvállalta, hogy a testiség fontos neki.

Ezt abból is láthatjuk, hogy a csók nála nem a szeretet-szerelem, hanem a szexuális vágy szimbóluma, kissé eufémisztikusan a testi eggyéforrást fejezi ki vele. A „szeretlek” szó helyett pedig gyakran a „kívánlak” szót használja, mint az Örök harc és nász című versében is.

Ady tipikus lázadó volt, aki elsősorban társadalmi okokból lázadt, de Lédával való kapcsolata is egyfajta lázadásnak tekinthető, elvégre egy nála idősebb, férjes asszonnyal volt viszonya.

Ugyanakkor ez a szerelem egyfajta menekülés is volt, Ady valamifajta megváltást várt tőle. Abba az illúzióba ringatta magát, hogy a szerelem újszerű érzése megszabadítja a megunt, szürke hétköznapoktól, megmenti a magyar Ugar fojtogató világától, egyszóval a lehetetlenre vágyott.

Szépséget, titokzatosságot, boldogságot remélt. Talán ő is és Léda is túl sokat vártak egymástól és a szerelmüktől, túlságosan lobogtak, így hamar bekövetkezett a csalódás.

Ez az oka annak, hogy Adynál a szerelem mindig diszharmonikus, szomorú, vigasztalan, ellentmondásos és tragikus színezetű érzés, ugyanakkor megrendítő is. Nemcsak idill vagy gyötrelem, hanem önkeresés, folyamatos harc, önzés, hajsza, vágy és ösztön keveréke.

Az Örök harc és nász is a diszharmonikus, ellentmondásos szerelem verse, amelynek a többi Léda-vershez hasonlóan sötét, tragikus alaphangja van.

Örök harc és nász

Én asszonyom, be jó, ha bántlak:
Meakulpázok, megtörök, sírok,
Várlak, kivánlak.

Én asszonyom, be jó, ha rossz vagy,
Szivemben százszor, százszor megöllek,
Űzlek, gyülöllek.

Én asszonyom, ugye, hogy így lesz?
Örök lesz a mi nagy csatázásunk
S örök a nászunk.

Az Örök harc és nász ugyanazt a kettősséget jeleníti meg, amit a többi Léda-vers: vonzás és taszítás, a „várlak, kívánlak” és az „űzlek, gyűlöllek” paradoxona egyaránt része a szerelemnek.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!