A Nézz, Drágám, kincseimre 1917 elején íródott, amikor Ady és felesége felköltöztek Budapestre Csucsáról (a Veress Pálné utcában laktak). A vers a Nyugat 1917. február 1-jei, 3. számában jelent meg, kötetben 1918-ban A halottak élén című kötet szerelmes ciklusában kapott helyet.

A versbeli „Drága” a költő felesége, Boncza Berta, akit Ady Csinszkának becézett. A viharos Léda-szerelem után a Csinszka-kapcsolat inkább amolyan „társszerelem” volt, tiszta, szelíd, üdítő érzelmekkel.

A Nézz, Drágám, kincseimre a háború vége felé íródott, amikor Ady már halálos beteg férjként élte életét Csinszka oldalán. A költő kiégett, elégett, 40 éves korára egy emberi roncs lett. Két végén égette a gyertyát, nagykanállal ette az életet, így Csinszkának már egy fáradt, beteg Ady jutott.

Másrészt a költő már a férfikor delén járt, és az öregedés mélabúja rányomta a bélyegét kedélyére, ráadásul beteg is volt, és lelkileg is sokat gyötrődött. Csinszka fiatalsága, életvidámsága, ragyogó szépsége mellett még fájdalmasabbnak élhette meg saját változását: öreg, beteg, fáradt lényét, hanyatló egészségét, megcsappant életerejét.

Ráadásul Ady és Csinszka személyében két „idegember” kötött házasságot: Ady eleve nehéz természetű volt, Csinszka pedig túlérzékeny, túlfinomult, kissé egzaltált, zavart, ingerlékeny fiatal nő. Nem sok boldogság jutott nekik: csak három évük volt Ady haláláig, és az is betegségben, fájdalomban telt, Csinszka számára pedig férje ápolásával.

Ennek a feladatnak tökéletesen megfelelt. Ady, bár még megjelent nyilvánosan néhány pódiumon, többnyire a magányt kereste, ezért Csinszka elhessegette férje közeléből a látogatókat, kirekesztette a külvilágot. A költő már csak a bor után vágyakozott, a kábaság világában tudott élni, ezért Csinszka eldugdosta a bort Ady elől.

A Csinszka-versek egy megszelídült, szelíd, őszi szerelemről adnak hírt. Fáradt, bánatos öröm sugárzik belőlük. Az a türelmetlen hang, ami a Léda-versekben érzékelhető, az a dac, az az igazi szenvedély, az a fülledt erotikájú, önkínzó, vad szerelmi vágy soha többé nem tér vissza Ady költészetébe. Csinszka iránti érzelmei szelídek, a nap arany ragyogását idézik, ősziesek.

Már csak ez a nyári, őszi napfény és szelíd bocsánatkérés telik Adytól. Ő is érezte, hogy jobbat érdemelne Csinszka, aki egy jobb Adyt szeretett volna magának, tüzesebbet, ifjabbat. Mást várt volna szegény, de ezt kapta.

Szeretett volna boldog lenni, ezért túlköltekezett, pompában akart élni. Az emberek megszólták, akárcsak annak idején Szendrey Júliát, Petőfi feleségét. Pedig ezek a nők nem mártírok, ők is csak emberek, és ember módjára viselkedtek, Csinszka is csak boldog akart lenni.

Ő másra számított, mint amit a házasságtól kapott: ő szeretett volna Adyval megjelenni, társasági életet élni, de egy hideg, fázós, a világtól elbújó Ady lett a társa, aki unta az embereket és utálta a háborús idők Magyarországát (háborúellenes verseit a lapok nem merték vállalni, még a Nyugat is vonakodott közölni őket). Ráadásul állandó zaklatásnak volt kitéve, többször meg kellett jelennie sorozáson is.

Adyt lelkileg a háború törte össze, mert meg volt róla győződve, hogy akár győzünk, akár veszítünk, ez a háború a magyarság számára történelmi katasztrófához vezet. Ő emelt fővel, a humanizmus, az emberi értékek nevében emelt szót az esztelen vérontás ellen, amely a magyarságtól akkora véráldozatot, annyi ember halálát követelte. De a háborút éltető propaganda közepette nem hallgatott rá senki, sőt, a sajtó egy része útszéli hangon támadta és trágár jelzőkkel illette.

Így hát az egykor büszke, kemény, dacos, erős, teljes életet élő költő otthonülő, beteg, magányos, keserű, szeszélyes ember lett, aki nem bírta a kötöttségeket. Egyre jobban eluralkodott rajta a betegség, s gyenge idegeivel nyűgnek, fárasztónak érezte még a körülötte nyüzsgő fiatal felesége szerető gondoskodását is.

A tanácstalan Csinszka Babits Mihállyal levelezett, tőle próbált segítséget, tanácsot kérni, és igazán jó felesége volt Adynak, gondoskodott róla, ápolta, vigasztalta, hűséges társa volt utolsó éveiben.

Nagyon szép verseket kapott Adytól, melyekben a rátalálás, a nyugalom, a béke, a szelíd bocsánatkérés kap hangot. Nyoma sincs bennük a később megromló, kibírhatatlanná váló kapcsolatnak.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!