A Meg akarlak tartani című vers 1904-ben íródott és 1906-ban jelent meg az Új versek kötetben, a Léda asszony zsoltárai című ciklusba sorolva. Típusa szerint tehát Léda-vers, azaz Ady első nagy szerelméhez és múzsájához, Diósyné Brüll Adélhoz íródott.

Ady költészetének újdonságai közé tartozik a korban szokatlanul merész érzékiség és a testiség nyílt ábrázolása. Az Új versek miatt támadások özöne zúdult a költőre, és részben az háborította föl a korabeli közvéleményt, hogy Adynál minden eddiginél merészebben jelenik meg az érzéki, testi szerelem. Szerelmi költeményei miatt erkölcstelenséggel vádolták.

Ady a világ véleményét semmibe véve nyíltan beszélt a kéjről, nyíltan vállalta önmagát, nem képmutatóskodott. Nem szégyellt arról vallani, hogy szerelméhez a testiség is hozzátartozik, ezzel ugyanis a feudális morál ellen tiltakozott. Adynál tehát az erotikának is lázadó jellege volt: a közerkölcsöt akarta megváltoztatni. Így fonódott össze nála a magánélet és a közéleti szándék.

Kevély öntudattal vallotta, hogy „nem lesz addig semmi jó, amíg a szerelem dolgáról bátran, komolyan nem lehet beszélni”, mert „nincs rejtegetni való abban, amit valaha egyszer is éreztetett asszonnyal a férfi s férfival az asszony, ha az igazán igaz betűje az örök emberélet írásának.”

Ady életének egyik legfőbb morális parancsa volt a sohasem hazudni, „vallani mindent” elve. Ez az őszinteségmorál az, ami a Léda-versek erotikus nyíltságát is megmagyarázza. A költő nem takargatta az érzékek mámorát (sem), egyfajta dacos szenvedély munkált benne, amely verseinek erotikáját táplálta.

Nőideálja is modern volt abban az értelemben, hogy bár az elférfiasodott, feminista nőket nem kedvelte, nagyon szerette a magukra talált, független, öntudatos, gondolkodó nőket, akik úgy helytállnak az életben, ahogy a férfiak. A szerelmet is két egyenrangú, egymáshoz méltó, független, öntudatos, gondolkodó ember önkéntes viszonyának akarta látni.

Tehát végeredményben támogatta a női emancipációt, mondván, hogy a „szabad férfi mellé a szabad nő” való, aki felszabadultan, „eszének és vérének áldott kompromisszumából ajándékozza csókjait”.

Ilyen asszony volt Léda. Feltűnő jelenség, művelt, szabad gondolkodású. Csakhogy a korabeli Magyarország előítéletei szívósak voltak és mélyre ivódtak, és Adynak még saját családjával is szembe kellett fordulnia a kapcsolat kedvéért. Saját édesanyja is ellenezte a Léda-szerelmet, mert szégyellte annak társadalmonkívüliségét.

Ha egy érzés izzását, hőfokát, forradalmiságát az méri, hogy milyen erejű előítéletekkel fordul szembe, akkor a Léda-szerelem már önmagában is forradalom volt. Nem csoda, hogy olyan mélyen jelen van a Léda-versekben a büszkeségnek, az öntudatnak, a dacnak, a gőgnek kihívó érzése.

Ez a lázadó szerelem szembeszegült a korabeli erkölccsel, előítélettel és hirdette a szerelmi szabadságot, az erotikus nyíltságot.

Ady Meg akarlak tartani című versében is lemeztelenítve mutatja meg a szerelem titkait.

Meg akarlak tartani

Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyúltat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.

A vers a Léda-kapcsolat elején íródott, azután, hogy szerelmük beteljesedett, és a új szerelem kezdetén jellemző őrjítő vágyat tematizálja. Egy tüzes és forró vallomás, nagyon magas hőfok süt belőle.

Égető szenvedély fűti Adyt, ugyanakkor a költő nem hiszi, hogy kapcsolata Lédával tartós lehet.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!