A Kocsi-út az éjszakában című költemény 1909. augusztus 10. táján íródott és a Nyugat 1909. augusztusi, 16. számában jelent meg először, később pedig a Szeretném, ha szeretnének című kötet utolsó ciklusában, az Egyre hosszabb napokban kapott helyet. Több elemző is úgy gondolja, hogy a vers nem illik a kötetbe, inkább A halottak élén című kötet világára utal előre.

A verset valóban egy szekérút éjszakai pillanatai ihlették, de több van benne: a mű az egész hiányát, a teljesség hiányát sugallja. Az ember az őt körülvevő világot érzi töröttnek.

Adyt foglalkoztatta az egészelvűség problematikája, képalkotása is a részeket formálja egésszé. Korai verseinek az a szervezőelve, hogy a központi kép hogyan hozható kapcsolatba a dolgok rendjével, az egyes részeknek milyen az egészhez való viszonya. Később azonban megkérdőjeleződik az egészelvűség, az egész széttörik, a világ darabokra hullik, összhangban a 20. század meghatározó életérzésével.

Ady szeretett volna teljes életet élni, s elszántan kereste ennek lehetőségét, de azzal a ténnyel szembesült, hogy a 20. századi ember számára már nem léteznek azok a biztonságot és megnyugvást adó, kikezdhetetlen értékek, amelyek a régebbi korszakokban még léteztek. A világ össze nem illő darabokra hullt szét, mintha valaki az Űrben mindent összezavart volna.

A költőn ekkortájt úrrá lett a csonkság, a kiesettség, az eltévedés, az értelmetlenség, a tartalom-nélküliség érzése, a távlathiány, a magány, a célvesztés, a csüggedés, a feladat nélküliség. Ezzel nem volt egyedül: a 20. század egyik jellemző típusa az eltévedt ember. Ez a kozmikus céltalanság nagy riadalmat keltett Adyban, s ezt a riadalmát fejezte ki Kocsi-út asz éjszakában című versében.

A vers mögött álló konkrét életrajzi élmény a költő utazása rokonaihoz Nagykárolyból (ahol egy barátjánál töltött néhány napot) haza Érmindszentre. A késő éjszakai órákban indult el egy zörgő, rossz parasztszekéren a kb. kétórás útra. A fogyó hold ekkor valóban csonka volt, a táj elhagyatott, minden csöndes. A vers világában mindez jelképes értelmet kap: egy képzeletbeli, lelki tájat jelenít meg Ady.

Maga a Nagykároly és Érmindszent között húzódó rázós, földes út is halhatatlan lett: egy távoli, kísérteties úttá változik, amely az életen keresztül visz a halál felé.

A Kocsi-út az éjszakában jelentősége, hogy a magyar lírában először adja hírül a teljesség hiányának, a csonkaságnak, a töredezettségnek a modern tapasztalatát.

Kocsi-út az éjszakában

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

Ez Ady egyik legtökéletesebb és egyben az egyik legfontosabb verse. Rövid, dísztelen, tömör, szövege szándékoltan visszafogott, puritán. Mégis talán legnagyobb bölcseleti költeménye Adynak. Benne a 20. századi embernek az az alapélménye kap hangot, hogy minden érték és igazság bizonytalan, a boldogság, a beteljesülés pedig lehetetlen.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!