Az utolsó két strófa a vers csúcspontja: itt vált át a könyörgés küzdelembe.

És összecsaptunk. Rengett a part,
Husába vájtam kezemet,
Téptem, cibáltam. Mindhiába.
Aranya csörgött. Nevetett.
Nem mehetek, nem mehetek.

A vers egész hangulati atmoszférája erre a harcra készíti fel az olvasót. A lírai én utolsó kétségbeesésében, megalázottságában és reménytelenségében nem lát más lehetőséget, mint a harcot, s nekiront a Nagyúrnak. Minthogy szépszerével nem tudta megszerezni az aranyat, megpróbálja elvenni erővel. Igen ám, de hiába. Hiába tépi-cibálja, a Nagyúr csak nevet.

Ez a harc mitikussá nő („Rengett a part”), ugyanakkor reménytelen és kilátástalan is, mivel a Nagyúr legyőzhetetlen, az Élet, a boldogság, a messzeség elérhetetlen („Nem mehetek, nem mehetek.”)

A küzdelem azonban a reménytelen helyzet ellenére is tovább folyik:

Ezer este múlt ezer estre,
A vérem hull, hull, egyre hull,
Messziről hívnak, szólongatnak
És mi csak csatázunk vadul:
Én s a disznófejű Nagyúr.

Az utolsó két sor adja meg a választ a vers elején feltett kérdésre: a két lehetőség közül a lírai hős nem a megadást, hanem a küzdelmet választja. Vagyis nem hagyja magát. Ha győzni nem is tud, legalább nem lesz szenvedő, tehetetlen tárgy, hanem maga is cselekvő alany: nem rajta hajtanak végre cselekvést („megöl”), hanem ő maga is aktív cselekvő („csatázunk”).

Az élet végéig fog tartani a harc: az ezer este („Ezer este múlt ezer estre”) egy számneves túlzás, amely a végtelenséget, a végtelen idő folyamát szimbolizálja, és kozmikus szintre emeli a lírai hős és a Nagyúr harcát. A végtelen térben és a végtelen időben – vagyis az örök jelenben – játszódik le ez a csata kettejük között.

Az örökké tartó csatában benne van az Ady-féle mégis-morál dacossága, non-konformizmusa is: hogy nem adja fel a harcot, nem nyugszik bele a kudarcba.

A lírai énnek tehát sikerül legyőznie a tehetetlenséget. Ezt hangsúlyozza a vers címe is: a „harc” szó. A beszélő lelki folyamata és a vers „cselekménye” is végig a szembeszegülés irányába halad. Miután nem sikerül megingatni, meggyőzni a Nagyurat, a lírai hős nem áll el a szándékától, hanem fizikai harcba kezd.

Ugyanakkor ez nem egy egyedi harc, nemcsak Ady harca, hanem mindenkié. Nem egyetlen emberre vonatkozik a vers, hanem az egész emberiségre, azaz van egy általános üzenete is. Ezt a harcot mindannyian megvívjuk a disznófejű Nagyúrral. A pénzért folytatott örök harcban, a pénzért való küzdelemben telik el az ember élete.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!