A Góg és Magóg fia vagyok én… kezdetű, cím nélküli költemény 1905-ben keletkezett, és Ady Endre 1906-os sorsfordító Új versek című kötetének előhangjaként látott napvilágot. A verset, amely magyarázza a kötet címét és megadja a kötet alaphangját, a költő dőlt betűvel is kiemelte. Azonkívül a Góg és Magóg fia vagyok én… előreutal a kötet záró versének motívumrendszerére is.

A költemény egy lírai ars poetica és programvers, melyben a nyugatról (Párizsból) hazatérő Ady összegzi írói szándékait, megvallja életcélját, elhivatottságát és vallomást tesz a hazához való ragaszkodásáról. Mindezt igen összetett módon juttatja kifejezésre.

Olyan műveltségelemeket, szimbolikus tartalmú tulajdonneveket használ fel helyzetének és törekvéseinek érzékeltetésére, amelyek térben és/vagy időben távol esnek egymástól. Ezek az önkényesen új nyelvi környezetbe helyezett kulturális elemek joggal ejtették zavarba a korabeli olvasót. aki még Petőfi egyszerűségéhez volt szokva (és Petőfi-epigonokat olvasott).

Abban az időben a félfeudális Magyarország irodalma az epigonizmus mocsarába süllyedt: a Petőfi-féle líra és a Jókai-féle próza voltak a népszerű olvasmányok, ezért rengeteg utánzat született. Ráadásul a millenniumi korszak önelégült légkörében a magyarság a régi dicsőség közvetlen örökösének tartotta magát. Mindazt, ami jó, a régivel azonosították, és hallani sem akartak semmiféle újításról.

A hivatalos irodalom fórumai (a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság) az akkorra már korszerűtlenné váló népnemzeti irányzat átmentésére törekedtek. A konzervatív irodalmi körök, pl. Gyulai Pál és köre nemhogy Adyt, de már Vajda János versnyelvét is elutasították.

Ugyanakkor már a századfordulón kialakultak kisebb írói csoportok, amelyek a modernséget tűzték zászlajukra. A modernség szó nálunk nemcsak egy új művészeti irányvonalat jelentett, mint nyugaton, hanem politikai zöngéje is volt: feudalizmusellenességet, a parlagiassággal, az elmaradottsággal való szembefordulást is jelentett. Hazánkban a művészi modernség és a társadalmi haladás eszméje összefonódott.

Adyt azért érte annyi támadás, mert költészete és költői magatartása nagyon más volt, mint amit az emberek megszoktak. A kortársak veszélyt éreztek benne a nemzeti értékekre nézve, amelyeket szerintük Ady bomlasztani akart,

Az Új versek korszakalkotó kötet volt, amely hihetetlenül nagy ellenállást váltott ki a korabeli irodalmi körökből. Adyt rengeteg támadás érte, vádolták érthetetlenséggel (a szimbolista képanyag, stílus miatt), hazafiatlansággal, árulással (a magyarság ostorozása miatt), erkölcstelenséggel (merész szerelmi lírája miatt), gőggel, arisztokratizmussal (amiért mindenki másnál különb magyarnak és nagyobb költőnek tüntette fel magát).

Ady számított a közönség értetlenségére, a támadásokra: előre tudta, hogy költészete miatt üldözni fogják. Ezt jól jelzi az, hogy a Góg és Magóg fia vagyok én… Ady ellenfeleihez szól.

Góg és Magóg fia vagyok én…

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

A Góg és Magóg fia vagyok én… műfaja szerint ars poetica, típusa szerint vezérvers. Ezt a verstípust maga Ady alkotta. Ugyanis kötetei elé, a ciklusokon kívülre előszeretettel helyezett egy-egy összefoglaló igényű, programadó költeményt, ún. vezérverset. A Góg és Magóg fia vagyok én… is egy ilyen vers.

A vers témája Ady költészetének természete, Ady költői küldetése. Címe nincsen, mivel Ady a vezérverseknek nem adott címet. Ezért első sorukkal szoktuk megnevezni őket.

A Góg és Magóg fia vagyok én… felfokozott hangulatú költemény, az olvasónak már elsőre feltűnhet a magabiztos, lázadó hang, és ahogy haladunk előre a szövegben, egyre fokozódik a tragikus-elszánt hangnem.

Fontos motívum az újítási szándék bejelentése, amelyet Ady többszöri ismétléssel hangsúlyoz ki. Az „új” szó 6-szor szerepel a versben, ugyanakkor a költő nem a nemzeti hagyományokat akarja megtagadni.

A vers fő kifejezőeszközei: ismétlés, halmozás, fokozás, ellentét, paralelizmus, kérdés, felkiáltás, szimbólum, megszemélyesítés, metonímia.

A legfontosabb belső szervezőelv az ellentét. A kettősséget a „hiába” és a „mégis” határozószavak fejezik ki. A „hiába” a reménytelenséget és az űzöttséget érzékelteti, a „mégis” az eltökélt dacot és küzdésvágyat.

Retorikai felépítettség:

• 1-2. strófa: bevezetés-kérdés, témafelvetés
• 3. strófa: ellenérvek cáfolására irányuló gesztus
• 4. strófa: megerősítés-betetőzés

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!