A második egység (2. strófa) a prózai jelen értékvesztett világát mutatja be, ahol a külső és a belső szemben áll egymással. Ebben a részben a metaforák a durvaság, az ellenségesség jelentését közvetítik.

Ady az elmaradottság, restség és barbárság világát úgy építi fel, hogy egymás mellé helyezi az Alföld (a magyarságot jelképező emblematikus táj) jelképeit (gémeskút, fokos stb.) és egy közel-keleti bazár negatív sztereotípiáit (sivatag, lárma).

Így mutat rá a vers arra, hogy Magyarország nem abban az értelemben Kelet, mint a Gangesz: nem úgy Kelet, ahogy a hivatalos nemzeti közbeszéd hinni szeretné, hanem egy egészen más, sokkal negatívabb és kirekesztő értelemben „ázsiai”.

A két világ ellentétét jelzi a két versszak nyelvi megformálása közti különbség. Az első négy sort, amely az álom birodalmát írja le, két összetett mondat alkotja: egy helyhatározós alárendelő és egy kapcsolatos mellérendelő. Ez a mondatszerkezet áttekinthetőséget, biztonságot sugároz.

Ezzel szemben a 2. strófában 3 sornyi felsorolás következik (nominális szerkezetek), amelyet egy egyszerű mondat követ. Ez a nyelvi megoldás (a felsorolás) sokkal fejletlenebb, így tökéletesen illeszkedik a versszak tartalmához. Emellett annak a zavartságnak, áttekinthetetlenségnek az érzetét kelti, amely az álomból az ébrenlétbe való átlépéskor jelentkezik.

A Tisza-parton versszervező erejét az ellentétek adják: Gangesz-Tisza, álom-álombakók, finom remegések-durva kezek. De ellentét az is, hogy az első versszakban a beszélő inkább önmagát jellemzi, a másodikban viszont inkább a környezetét. Azonkívül az ellentét abban az értékszembesítésben is megnyilvánul, ami egyrészt térhez (Gangesz-Tisza), másrészt időhöz (múlt-jelen) van kötve.

Már a vers első szavából megértjük, hogy a Gangesz a múlthoz kapcsolódik: „Jöttem a Gangesz partjairól”, míg az utolsó sor egyértelművé teszi, hogy a vers beszélője a jelenben a Tiszánál van („A Tisza-parton mit keresek?”). Az is nyilvánvaló, hogy a lírai én a Gangeszhez pozitív, a Tiszához viszont negatív értékeket rendel hozzá.

A vers üzenete: az a szellemi környezet, amelyet a vers jelenének Magyarországa képvisel, nincsen már kapcsolatban a mitologikus múlttal, hanem a népies betyárromantika álmitológiáját teremtette meg. Ezért egy ilyen környezetbe a költő, aki a mitologikus múlttal van összhangban, nem tud beilleszkedni.

Nézzük meg a verset részletesebben!

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!