A Tisza-parton műfaja dal, típusa idő-és értékszembesítő költemény. Hangulata kiábrándult, csalódott. Pergő képekből áll, ami nyugtalanságot, izgatottságot, feszültséget sugall, de határozottság, erő és elszántság is érződik a hangvételből.

Témája: a művész és a közönség kapcsolata, tágabb értelemben az álmodó ember és az őt akadályozó környezet ellentéte. Középpontjában a lírai én élethelyzete, lelkiállapota áll. Ezt érezhetjük a látomásos képalkotásból és a metaforikus kijelentésekből is.

Címértelmezés: a cím megtévesztő, mivel tájverset ígér, és a vers olvasása közben derül ki, hogy nem tájvers. Sőt, pont azért íródott, hogy az előtte létező tájvers-hagyományt lerombolja. Jellegzetes, hogy Ady úgy cáfol rá a várakozásainkra, hogy rögtön az első sor rácáfol a címre (a cím alapján azt várjuk, a Tisza-partról lesz szó, erre az egész első strófa a Gangesz partjáról szól).

A cím persze valójában nem a Tiszát jelöli, hanem egész Magyarországra utal. A Tisza megnevezésével, amely magyar folyó, Ady az országnak csak egy részét nevezi meg, de az egész országra gondol. A rész tehát az egészet jelöli, vagyis a cím egy szinekdoché.

A Tisza-parton mondatszerkesztését rapszodikusság jellemzi. Ezt jól jelzik az inverziók, amelyek megtörik a közlések normális rendjét („Jöttem a Gangesz partjairól”, „A Tisza-parton mit keresek?”)

A vers fő kifejezőeszközei: oximoron, paralelizmus, halmozás, fokozás, költői kérdés, szinekdoché, szimbólum, metafora, inverzió.

Verselése bimetrikus vagy kevert ritmusú: időmértékes (jambikus) és ütemhangsúlyos ritmuselemeket egyaránt tartalmaz (a 2. versszakban vált a ritmus időmértékesről ütemhangsúlyosra). Félrímes, rímképlete: x a x a.

A Tisza-parton szerkesztése kemény, feszes, szigorú. Szerkezetileg 2 egységből áll: két versszaka két, egymással ellentétes részt alkot, amelyek tükörszerűen feszülnek egymásnak.

Mindkét rész alapmotívuma egy-egy szinekdoché: a Gangesz (Kelet) és a Tisza (Magyarország). A Gangesz a vers legelső, a Tisza a vers legutolsó sorában szerepel, így a mű szervezőelve az ellentét egyik pólusától a másikig való haladás.

A Tisza-parton első egysége (1. strófa) a mitologikus múlt értéktelített világát mutatja be, ahol a külső és a belső összhangban van egymással. Minek a jelképe lehet a Gangesz?

• jelképezheti a Kelethez köthető hagyományos fogalmakat (gazdagság, meseszerűség, magas kultúra),
• utalhat a magyarság eredetére, azaz a keleti származás jelképe (a magyarság keletről jött),
• de jelentheti a szentséggel való kapcsolatot, a lelki tisztaságot is (mivelhogy a Gangesz szent folyó: a rituális mosdás szakrális helye).

Az „álmodoztam déli verőn” oximoron, amely egyszerre utal az irreális szférával való kapcsolatra és a magasabb fokú tudatosságra.

A második két sor metaforái a lírai ént jellemzik: a beszélő fogékonyságára, kifinomult lelkiségére, érzékenységére utalhatnak.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!