A Tisza-parton című költemény 1905-ben keletkezett és az 1906 februárjában megjelent Új versek kötet A magyar Ugaron című ciklusába került. A ciklus versei a tájversek hagyományára építenek, de nem a táj, hanem a lírai én és környezetének viszonya áll a középpontjukban.

A botrányt kavaró Új versek kötet ciklusai közül A magyar Ugaron ciklus versei váltották ki a legnagyobb visszhangot. A közönség, amely az utóromantika olvasásmódjához szokott, ezeket a verseket könnyebben megértette, mint Ady verseit általában, és felháborítónak érezte a versekből áradó nemzetostorozó indulatot.

Mindenkinek világos volt ugyanis, hogy a versek beszélője elégedetlen a magyar állapotokkal: a társadalmi, a kulturális és a közéleti viszonyok elmaradottságával. Kemény támadások indultak Ady ellen, akit hazafiatlansággal, hálátlansággal vádoltak meg.

A kortársak közül csak kevesen érezték ki A magyar Ugaron ciklus verseiből a hazaféltést, a hazaszeretet hangját: a többség csak a kritikát és az indulatot érzékelte.

A Tisza-parton is a magyar ugar-motívumkörbe tartozó vers, jelképei más Ady-versekben is feltűnnek (akinek hatalmas jelképhálót alkot a költészete).

A Tisza-parton

Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.

Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók.
A Tisza-parton mit keresek?

A vers képrendszere két folyómotívum köré épül fel, amelyek a lírai én szemszögéből vannak bemutatva. A Gangesz számunkra ismeretlen, titokzatos és egzotikus keleti folyó, a Tisza ellenben nagyon is magyar folyó, nagyon is ismerős a számunkra. És nemcsak térben van távol egymástól a kettő, hanem két külön világot is képviselnek.

Rendkívül tömör a költemény: csak két strófából áll, amelyek egymásnak teljes ellentétei. Ady a Tiszát és a Gangeszt szembeállítja, ezzel a verset kétpólusúvá teszi.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!