A magyar Messiások című vers 1907-ben keletkezett. Ady Vér és arany című kötete második ciklusának címadó verse. Típusa szerint magyarságvers. Ady a ciklus verseiben (amelyek legtöbbje én-vers) a magyar valósággal, a kijózanító realitással néz szembe és birkózik meg.

A versben Ady elszántsága kap hangot. Úgy érzi, hiábavaló a küzdelem, a cél elérése teljesen reménytelen, mégsem adja fel, még a mártírságot is kész vállalni azért, amit a küldetésének érez. (A feladatot, amire elhivatottságot érez, bővebben az Új versek kötetben, pl. a Góg és Magóg fia vagyok én… kezdetű programversében fejtette ki.)

Ady nagyon fekete képet fest nekünk a magyar állapotokról. A Messiás-kép természetesen szimbólum: a magyar alkotók, a nagyot akarók a lehetetlent próbálják, ezerszer is többet tesznek, mint más messiások, de ennek az áldozatnak nincs eredménye, fáradságuknak nincsen gyümölcse (nincs „üdve” a keresztnek). Ezt az embertípust Ady reprezentatív elnevezéssel illeti, ők a magyar Messiások.

A „messiás” kifejezés héber szó, amely megváltót, segítőt, felkentet jelent, a keresztény kultúrkörben rögtön Jézus jut róla eszünkbe. Adynak messianisztikus küldetéstudata volt, amelyet számos versben megfogalmazott.

A magyar Messiások című költeményben többes számban utal a magyar Messiásokra, de természetesen saját magát is közéjük sorolja: kétség sem fér ahhoz, hogy itt most javarészt önmagáról beszél.  Nem véletlen, hogy a magyar Messiások tragikus sorsát ennyire átérzi, hiszen személyes tapasztalata van róla. Ezért árad annyi fájdalom a versből.

Ugyanakkor igyekszik általánosítani: nem személy szerint önmagáról beszél, hanem a magyar Messiások közös sorsáról: a mozdulni vágyó, nagyot álmodó hősök reménytelen küzdelméről a mozdulni nem akaró magyar világ ellen.

A magyar Messiások sorsa a meddő áldozat: a magyar sivatag halálra ítél minden megváltási szándékot. A szomorúság mélyén azonban felfedezhető az Ady-féle „mégis-morál”: a bukások ellenére a magyar Messiások újra meg újra, ezerszer is vállalják a megváltást ígérő küldetésüket.

A magyar Messiások

Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.

Ezerszer is meghalnak
S üdve nincs a keresztnek,
Mert semmit se tehettek,
Óh, semmit se tehettek.

Az értelmetlen, célját el nem érő messiási lét a vers témája. Az, hogy Ady a költőkre, művészekre megváltókként gondol, nagyon emlékeztet Petőfi vátesz-szerepére, aki lángoszlopoknak nevezte a költőket. Ady is valami hasonló szerepet vesz fel, csakhogy míg Petőfiéket követte a nép, addig Ady és társai már nem bírják megmozdítani a népet. Az ő számukra a küldetés teljesítése nehézségekbe ütközik.

Ez az oka annak, hogy lehúzó fájdalom préselődik össze a nyolcsoros kis műbe: elsősorban a tehetetlenség érzése uralkodik benne. Ady pontosan tudta, hogy a vágyak itt mind meddőn elvesznek, kilátástalanság veszi körül az embereket.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!