A legendákat gyakran használják történeti forrásként, holott nem az a fontos bennük, hogy mit tett a szent, hanem hogy hogyan tette (regényes történetek). Ráadásul különböző legendaváltozatok különféleképpen tárgyalják az egyes szentek életét (pl. Szent Istvánét).

Szent István-legenda. Két István-legenda van:

• nagyobbik legenda: 1077 táján íródhatott, a szentté avatás légkörében. Szerzőjét nagyobb teológiai, kisebb stilisztikai műveltség jellemzi. Határozott ellentét figyelhető meg a pogány magyarok és István között. István a keresztény erények hordozója, de Géza még pogány vadállatként jelenik meg.
• kisebb legenda: ez egy egyszerűbb változat, amely elárulja Szent István kegyetlenségét is, mellyel leverte ellenségeit. Stílusa inkább történetírói stílus. Határozott műveltségű személy fogalmazta, aki elhatárolja magát a költői kifejezésmódtól. Az előszóban panaszkodik stílusának gyatrasága miatt (a „rusticitas” szót használja, amely paraszti, falusias stílust, azaz darabos, durva stílust jelent – ezzel szemben az „urbinitas” jelentette a nagyvárosi, kifinomult stílust). Ez arról tanúskodik, hogy ismerte a stílusalakzatokat. Szövegében Persius antik szatíraíró sorainak átalakított változatai jelennek meg (Parnasszuson, a Pegazus nyomán járnak a költők).

E két legenda egyesítése található meg Hartvik győri püspök legendájában. Az ő szertartáskönyvében van az első két magyar dráma.

A középkor irodalmának világi műfajai

Levél. A középkori próza kereteit a levelek adják. A levélnek két alaptípusa létezett:

• diploma (oklevél): egy jogi aktus megerősítése. Két részből áll:

1. arenga (az oklevélkiadás igazolása: egy általános filozófiai igazság arról, milyen jó, hogy vannak oklevelek – ezeket nem kitalálják, hanem kimásolják mintákat adó könyvekből)
2. narratio (az oklevél kiadásának konkrét indoklása)

Az Anjou-korban sok oklevelet adtak ki, s ezek egyre részletesebbek lettek, forrásokká váltak.

• missilis (elküldött levél): személyek közti kapcsolattartást szolgáló levél.

Törvények. A királyi kancellária szervezetében írták a törvényeket (és az okleveleket is).

A törvények megszövegezési stílusa irodalmi stílus volt. Alvericus Kálmán királyi kancellár még a törvénykönyv elején is tesz a stílusára megjegyzéseket.

Intelmek (görög parainézis szóból, jelentése: intés, megintés): adott személyhez szóló erkölcsi, tanító-nevelő célzatú beszéd. A középkorban gyakran uralkodó vagy trónörökös volt a címzett, őket tanították, hogy milyennek kell lenniük, hogyan kell uralkodnia egy keresztény királynak.

Szent István intelmei Imre herceghez. A királytükör műfajába tartozó szöveg (speculum regium = uralkodók tüköre) – a többi királynak például szolgál. 1020 körül keletkezett. Az első magyarországi keresztény és latin nyelvű munka. Az egész azonos stílusban íródott és eredeti formájában maradt fenn. Eszmeiségében a királyság és a papság összefonódása a központi elem.

Ebben a korban az egyház a világi szervezeteket is meghatározó befolyással bírt. A mű alapján király is egy pap tulajdonságokkal rendelkező személy. A 9. században (a Karoling-dinasztia kora) volt ez aktuális, de Szent István pozíciója ismét legitimálja ezt az eszmerendszert.

Az Intelmek szerkezete: 10-es tagolású.

• az első 3 rész: a királyi méltóság szerepét tisztázza. A királynak erénye a keresztény hit és a katolikus egyházra való támaszkodás.
• a következő 4 rész (4-7. rész) a világi jellegű kormányzás ideális módját mutatja be.
• az utolsó 3 rész: kiegészítések. (Az utolsó pont a külföldiek befogadásáról szól, azaz hogy legyünk vendégszeretők. Havas László szerint ennek az intelemnek az előde Róma alapításával kapcsolódik össze: Romolus és Remus resiliumot, azaz menedéket adott az idegeneknek.)

Nem tudni, ki írta ezt a munkát. Szent István írástudó volt, tanult grammatikát, de nem biztos, hogy ő maga írta. Valószínűbb, hogy íratta valakivel (a nyelvezet, a stílus alapján egy magasan képzett egyházi személlyel). Ugyanakkor látszik a szövegen, hogy a király érvényesítette befolyását a munkára (pl. a 6. részben ez a megfogalmazás szerepel: „lerombolod, amit én építettem”).

Szakirodalom ajánlat a témához: érdemes elolvasni Szűts Jenő Szent István és kora c. tanulmánykötetét.

Az áttekintő jegyzetnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!