Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 4.
2. rész 17. fejezet: Egy régi kard
Mathilde aznap nem jelenik meg az ebédnél, és este a szalonban Julien hidegnek és keménynek látja. A fiú tudja, hogy az éjjel Mathilde csak színlelte a szenvedélyt és a boldogságot, mert egy kicsit túl volt játszva, és azt is kitalálja, hogy ő volt az első a lánynak.
Újabb két nap telik el és Mathilde továbbra is kerüli Julient, hideg és gőgös vele. A fiú diadalérzése szertefoszlik, nyugtalan lesz, a lány viselkedésének okát találgatja.
Nem tudja persze, hogy Mathilde-nak ő az unalom elűzésére kellett, de a lány már két hónapja nem unatkozik, így többé nincs szüksége rá.
Másrészt Mathilde dühös önmagára, amiért kiszolgáltatta magát valakinek: Juliennek most már hatalma van fölötte, bármikor szétkürtölheti a viszonyuk titkát, ha tegyük fel megsértené és ezért bosszút akarna állni rajta. Ám a lányt felpezsdíti a veszély érzése, csak azért is kockáztat azzal, hogy megsérti Julient.
3 napig átnéz rajta, és mikor a fiú egyértelművé teszi, hogy beszélni akar vele, letorkolja azzal, hogy nehogy azt higgye, hogy jogokat szerzett fölötte.
Ebben a pillanatban a két fiatal gyűlöli egymást, ki is mondják a szakítást, amit Julien nem bán különösebben, mert nem szerelmes a lányba.
Viszont nem telik el egy nap sem, már a szakítás éjszakáján rádöbben, hogy mégis szereti Mathilde-ot, és ekkor kétségbe esik, boldogtalan lesz.
Úgy dönt, mégis elutazik a márki vidéki birtokára, és a könyvtárba megy, hogy engedélyt kérjen, de a márki helyett Mathilde-ot találja ott.
A lány dühében sírva fakad, amiért odaadta magát az „első jöttment”-nek, és Julien ekkor rádöbben, hogy Mathilde szégyelli őt a paraszti származása miatt.
A fiú a fájdalomtól elveszti a fejét, és felkap egy középkori kardot, amelyet régiségként őriznek a könyvtárban: dühében meg akarja ölni Mathilde-ot. De aztán eszébe jut, hogy a márki a jótevője, nem ölheti meg a lányát, és ekkor visszateszi a kardot a helyére.
Mathilde elámul ezen a regénybe illő mozdulaton, nagyon izgalmasnak találja, hogy a szeretője majdnem megölte őt. Annyira tetszik neki a dolog, hogy kezd újra beleszeretni Julienbe. Gyorsan ott is hagyja, mert nem akarja elárulni az érzéseit.
Mathilde tehát kimegy, s bejön a márki, akitől Julien engedélyt kér az utazásra. A márki azonban megtiltja, hogy elmenjen, mert egyik pillanatról a másikra szüksége lehet a fiúra.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 4. — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>