Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 3.
2. rész 2. fejezet: Ismerkedés a nagyvilággal
Julien teljesen el van ájulva a főúri környezettől, a szép palotától, így Pirard abbé figyelmezteti, hogy térjen magához, különben a márki szolgái ki fogják nevetni.
A márki sovány, alacsony, szőke parókás ember, aki olyan udvariasan viselkedik, hogy Julien alig ismer rá arra a gőgös főúrra, akinek a király látogatásakor tűnt.
A kihallgatás alig három percig tart, s utána Pirard abbé figyelmezteti Julient, hogy nem illik ilyen nyíltan megbámulni valakit, ahogy ő a márkit. Ezután elviszi a szabóhoz, ahol új ruhákat rendelnek neki, majd közli, hogy két szabadnapot kap, utána bemutatják a márkinénak. Arra is figyelmezteti, hogy vigyázzon a párizsiakkal, mert szeretik kinevetni a vidékieket.
Kiöltözve Julien egészen csinos, viszont elég vidékies, úgy hányja-veti a vállát, ahogy vidéken tartják előkelőnek, ezért mikor meglátja, a márki úgy dönt, elküldi táncórákra.
A könyvtárteremben Julien megkapja első feladatát, le kell másolnia valamit. Elvégzi a munkáját, utána ámuldozva gyönyörködik a sok szép könyvben.
A márki megjön és leellenőrzi Julien munkáját. Felfedezi, hogy a helyesírás nem erőssége a fiúnak, és ez elkedvetleníti, de továbbra is nyájas marad a modora. Megkéri Julient, hogy ezentúl nézze meg a szótárban azokat a szavakat, amelyeknek az írásában bizonytalan.
A fiút nagyon meghatja a márki jósága, mert rögtön de Rênal úr nyers modora jut eszébe, aki egész biztosan leszidta volna, amiért hibát vétett. Megállapítja, hogy de Rênal úr századannyira se volt kedves vele, mint a márki.
Több ügyetlenséget is elkövet Julien az első napokban, de egyik sem súlyos vétség. Például csizmában jelenik meg, amikor a márkinénak bemutatják, mert nem tudta, hogy cipőt és harisnyát kellett volna felvennie, ráadásul amikor a márki udvariasan előreengedi a szalon ajtajában, figyelmetlenségből rálép a lábára.
A szalon aranyozott díszítése és pompája teljesen zavarba hozza, nem beszélve a nagy álló tükrökről, így alig bír koncentrálni arra, ami történik körülötte.
A márkiné elbizakodott, tekintélyes hölgy, aki alig pillant rá Julienre. A fiú a vendégek közt felfedezi a fiatal agde-i püspököt, aki azonban nem ismeri meg.
Később megérkezik a márki fia, Norbert gróf, aki csinos, bajuszos, sápadt, nyúlánk fiatalember. Julien annyira rokonszenvesnek találja, hogy eszébe sem jut gyűlölni, amiért gazdag és előkelő. A márki a fia figyelmébe ajánlja Julient.
Mikor asztalhoz ülnek, egy hirtelenszőke, jó alakú, fiatal lány ül Juliennel szemben, akiről kiderül, hogy a márki lánya, és Mathilde a neve. A fiúnak először nem tetszik, aztán felfedezi, hogy nagyon szép, vakító szeme van, viszont a tekintete hideg, fölényes és gőgös, és mintha folyton unatkozna.
Az egyik vendég, aki a Régészeti Akadémia tagja, Horatiusról kezdi faggatni Julient, kérdéseivel lényegében vizsgáztatja (a márki beleegyezésével, aki szeretné látni, hogy a fiú mennyit tud). Erre a társaság Julient kezdi nézni, aki minden kérdésre megfelel, pedig az akadémikus jól megszorongatja.
A társaság rokonszenvesnek találja Julient, mert bár félszeg és esetlen, kedves szeme van, s a műveltsége tökéletes. Maga az akadémikus is megdicséri, mire a márkiné megjutalmazza a fiút egy kegyes pillantással.
A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Stendhal: Vörös és fekete – tartalom – olvasónapló – 3. — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>