7. fejezet: A roham

 

Ifjú hősünk aludni sem tud az éjjel, hajnalban pedig az erőd kapujához megy, hogy lássa elmenni a szerelmesét, és utoljára elbúcsúzhasson tőle.

Sokféle érzés kavarog benne: bánat, hogy el kell válniuk, türelmetlenség, amellyel a közeledő veszélyt várja, és dicsőségvágy is.

Hajnalban a káplár jelenti neki, hogy az erődben levő kozákok éjjel kilopóztak, hogy csatlakozzanak Pugacsovhoz, és Julajt is magukkal hurcolták. Az erőd körül pedig ismeretlen emberek ólálkodnak.

Pjotr Andrejics attól fél, Mása esetleg nem jutott már ki az erődből. Gyorsan a kapitányhoz rohan, szembe vele pedig Ivan Ignatyics jön futva, akit éppen őérte szalajtottak. Tőle tudja meg, hogy Mása valóban nem mehetett el, mert az Orenburgba vezető utat elvágták a gonosztevők.

A sáncfalra mennek, az egész helyőrség fegyverben van, az ágyút is odavontatták. A kapitány épp körüljárja a seregét és buzdítja őket. Közben a sztyeppen húsz kozák lovas léptet, akik észreveszik az erődbeli mozgolódást.

A kapitány parancsot ad, hogy irányítsák az ágyút a lovasokra és ő maga süti el, de a golyó elrepül a célpont felett és nem tesz kárt bennük. A lovasok persze szétfutnak.

Ekkor megjelenik Vaszilisza Jegorovna, és Mása is vele van, mert egyedül jobban fél, mint az anyjával.

Pjotr Andrejics arra gondol, hogy harc közben szerelmesét is védelmezni fogja, és alig várja, hogy bebizonyíthassa, méltó rá, hogy a lovagja legyen a lánynak.

A domb mögül előjön az ellenség: a sztyeppen hemzsegni kezd a sok fegyveres, köztük fehér lovon egy vörös kaftános ember léptet kivont karddal: ő Pugacsov.

Pugacsov négy embert az erődhöz küld, akikben Pjotr Andrejics felismeri a szökevény kozákokat, az egyiknél papírlap van, egy másik Julaj fejét tűzte a kopjájára, amelyet áthajít a sáncon, és a fej a kapitány lábához esik.

Mironov kapitány egy sortűzzel válaszol, mire a papírt hozó kozák lebukik a lováról, a többi visszavágtat. A káplár kimegy a mezőre az elesett kozák lováért, és elhozza a papírt is a megölt fickó kezéből. A kapitány elolvassa a levelet, aztán darabokra tépi.

A lázadók nemsokára lövöldözni kezdenek az erődre. A kapitány beküldi a feleségét és a lányát a házba, de mielőtt elmenne, Vaszilisza Jegorovna arra kéri őt, áldja meg Mását. Mása letérdel az apja elé, a kapitány háromszor keresztet vet a lányára, aztán fölemeli, megcsókolja, és elbúcsúzik tőle, boldog életet kívánva neki. Mása a nyakába borul és zokog. A kapitányné is megcsókolja a férjét, aki megöleli őt, aztán mindkettejüket hazaküldi.

A lázadók a vezérük köré gyülekeznek, leszállnak a lóról, és futva rohanják meg az erődöt. A kapitány közel engedi őket, aztán elsüti az ágyút. A tömeg közepébe talál, mire a lázadók szétválnak és hátrálnak. A vezérük azonban elöl marad, és hadonászik, mintha a lelkükre beszélne.

Mironov kapitány kinyittatja az erőd kapuját, mert ki akar rontani az embereivel, de hiába ad parancsot, csak Pjotr Andrejics és Ivan Ignatyics megy utána, a helyőrség többi tagja meg se moccan.

A kapitány hívja őket, hogy jöjjenek, de abban a pillanatban a nyitott kapun át a lázadók benyomulnak az erődbe, mire a helyőrség eldobálja a fegyvereit. Pjotr Andrejicset, aki már kívül volt, a lázadók a földre terítik, de fölkel, és utánuk megy, vissza az erődbe.

A kapitány megsebesül a fején, a lázadók a vár kulcsait követelik tőle. Pjotr Andrejics segíteni akar neki, de néhány kozák lefogja és megkötözi.

A lázadók végighurcolják az erőd utcáin a tiszteket és Mironov kapitányt. Pugacsov, akit emberei őfelségének neveznek, a főtéren várja őket, ahol hűségesküt kell neki tenni. A nép is a térre rohan.

Pugacsov a kapitány házának tornácán egy karosszékben ülve fogadja őket. Az arca ismerős Pjotr Andrejicsnek.

A téren ekkor akasztófákat állítanak fel, és a baskírok szétkergetik a népet. A kapitányt és a tiszteket Pugacsov elé vezetik.

Pugacsov maga elé állíttatja Mironov kapitányt, aki nem hajlandó őt uralkodójának elismerni, hanem tolvajnak és bitorlónak nevezi, ezért Pugacsov felkötteti. Az a megcsonkított baskír tartja a kötelet, akit a kapitányék az előző napon vallattak.

Ivan Ignatyics következik, Pugacsov tőle is hűségesküt követel, de ő is megtagadja. Pugacsov őt is felakasztatja.

Most kerül a sor Pjotr Andrejicsre, aki szintén meg akarja tagadni az esküt, de Pugacsov még csak nem is kér tőle esküt. Az történik ugyanis, hogy Svabrin, aki kozák kaftánban áll a lázadó parancsnokok sorában, odamegy Pugacsovhoz, és valamit súg a fülébe. Pugacsov rögtön parancsot ad, hogy akasszák fel Pjotr Andrejicset.

Már a nyakában van a kötél, amikor Szaveljics bukkan fel, és nagy kiáltozással Pugacsov lábához veti magát. Azt ajánlja a rablóvezérnek, hogy kérjen inkább váltságdíjat a nemesúrfiért, és ha mindenáron fel akar akasztani valakit, akkor őt köttesse fel Pjotr Andrejics helyett.

Pugacsov ekkor jelt ad és emberei eloldozzák Pjotr Andrejicset, aki nem túl boldog, de épp nem is sajnálkozik a dolog alakulásán. Inkább össze van zavarodva.

Odavezetik Pugacsov elé, térdre nyomják előtte, és arra akarják kényszeríteni, hogy kezet csókoljon neki. Pjotr Andrejics persze ezt megtagadja, hiába noszogatja Szaveljics, aki mindenáron meg akarja menteni az életét.

Végül Pugacsov érdekes módon lemond a kézcsókról és a megalázásról, és csak úgy szabadon engedi Pjotr Andrejicset.

Ezután az erőd lakóinak kell hűségesküt tenniük Pugacsovnak, a katonák is elé járulnak, és Pugacsov kijelenti, hogy felveszi őket a bandájába.

Ez a szörnyű komédia vagy három órán át tart, végül Pugacsov lóra száll, és már menni akar, hogy megebédeljen Geraszim atyánál, mikor néhány haramia a tornácra hurcolja a zilált hajú, teljesen meztelenre vetkőztetett Vaszilisza Jegorovnát. Mások a kapitány házi felszereléseit hordják kifelé.

Vaszilisza Jegorovna meglátja férjét az akasztófán, és felkiált, hogy Ivan Kuzmics vitéz katona volt, akit nem tudtak megölni se a poroszok, se a törökök, és pont egy szökött fegyenc bánt el vele.

Pugacsov ekkor szól az embereinek, hogy hallgattassák el Vaszilisza Jegorovnát, mire egy kozák rávág a kardjával az öregasszony fejére, aki holtan összerogy.

Pugacsov ekkor ellovagol.

A bejegyzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!