5. fejezet: A szerelem

Pjotr Andrejics ágyban fekszik, amikor magához tér. A kapitány házában van, és Szaveljics ápolja. Ekkor bejön Marja Ivanovna megkérdezni, hogy van az ifjú.

Pjotr Andrejics megtudja Szaveljics szavaiból, hogy ötödik napja feküdt eszméletlenül. Szaveljics örül, hogy gazdája végre magához tért. Mása arra inti az öreget, hogy ne beszéljen sokat a beteghez, mert még gyenge.

Pjotr Andrejics elalszik, és amikor felébred, a lány van mellette. Ennek  nagyon örül, Mása pedig többször is arcon csókolja. Nagy boldogságában Pjotr Andrejics azon nyomban feleségül kéri.

A lány ekkor újra higgadtságot erőltet magára, mert fél, hogy a fiatalembernek felszakadhat a sebe, nincs még túl a veszélyen.

Mása kimegy, Pjotr Andrejics pedig annyira boldog, hogy igen hamar felgyógyul. Egyébként is fiatal és erős szervezetű, és gondosan vigyáznak rá: a kapitány egész családja őt ápolja, főleg Mása.

Orvos helyett az ezredborbély felügyeli az állapotát, mert az erődben más egészségügyi foglalkozású személy nincsen.

Pjotr Andrejics az első adandó alkalommal újra a szerelméről beszél Másának, aki őszintén, minden kényeskedés nélkül bevallja, hogy ő is szereti a fiút. Az ő szülei részéről nem is lesz akadálya a házasságuknak, azonban a lány aggódik, hogy Pjotr Andrejics szülei esetleg ellenzik majd.

A fiú, ismerve apja gondolkozásmódját, tudja, hogy ez a veszély fennáll. Apját nem fogja meghatni az, hogy ő szerelmes: ifjúkori bolondságnak tekinti majd az egészet.

Aggályait be is vallja a lánynak. Mindazonáltal gyönyörű levelet ír az apjának, és áldását kéri. A levelet Másának is megmutatja, aki nagyon megindítónak találja, és nem kételkedik a sikerében.

Kibékül Svabrinnal is, mert túl boldog ahhoz, hogy bárkit is gyűlölni tudjon. Svabrint tettéért bezárták, ő kér kegyelmet neki. Mikor kiengedik, Svabrin eljön hozzá, elismeri, hogy ő hibázott és bocsánatot kér. Pjotr Andrejics nem haragtartó természet, és szívből megbocsát, még valamennyire meg is érti, hogy Svabrint a sértett önérzet és a visszautasított szerelem fájdalma vitte rá arra, amit tett.

Gyógyulása után hősünk visszaköltözik a szállására. A kapitánytól még nem kéri meg Mása kezét, mert az apja válaszát várja, de a lány szülei sejtik, milyen érzések fűzik Másához, mivel nem titkolja előttük.

Végre egy reggel megérkezik apja levele. Már az első sorok csalódást okoznak: apja nem adja áldását, sőt, szemrehányást tesz a fiának, amiért tiszt létére párbajt vívott, ahelyett, hogy a hazát védelmezné a kardjával.

Azzal fenyegeti, hogy ír Andrej Karlovicsnak (az orenburgi tábornoknak), hogy helyezze át Pjotr Andrejicset máshova a belogorszki erődből, hogy elfelejtse a bolondságait (=a lányt). Végül hozzáteszi, hogy Pjotr Andrejics anyja, mikor meghallotta, hogy fia megsebesült, belebetegedett a bánatba.

Pjotr Andrejicset nagyon mélyen megbántja ez a levél. A kérdés csak az: honnan tudta meg az apja, hogy párbajozott?

Úgy véli, más nem árulhatta el, mint Szaveljics, akit össze is szid a dologért, de az öreg tiltakozik, hogy ő nem írt árulkodó levelet. Bizonyítéka is van rá, ugyanis ő is kapott levelet: Pjotr Andrejics apja őt is lehordta a sárga földig, amiért nem számolt be Pjotr Andrejics csínyjeiről, és idegenektől kellett megtudnia, hogy a fia párbajozott.

Pjotr Andrejics bocsánatot kér Szaveljicstől, akit ártatlanul gyanúsított meg.

Szaveljics még egy kicsit morog, szerinte a „moszjő” az oka mindennek, mert ő tanította meg Pjotr Andrejicset „vasnyárssal döfködni”.

Pjotr Andrejics töri a fejét, ki értesíthette apját a párbajról: a tábornok nem lehetett, hiszen a kapitány nem tett neki jelentést a dologról. Svabrinra terelődik a gyanú. Csak neki állt érdekében az árulkodás, mert ha Pjotr Andrejicset áthelyezik, azzal elszakítják a kapitány családjától, és nem láthatja többet Mását.

Pjotr Andrejics elmegy Másához, és mindent elmond neki, a levelet is megmutatja.

A lány elsápad és reszketve azt mondja, ha Pjotr Andrejics szülei nem akarják őt a családjukba befogadni, akkor nincs mit tenni.

A fiatalember persze nem akarja annyiban hagyni a dolgot, ő a szülei áldása nélkül is kész volna elvenni a lányt, de Mása nem akar a fiú szüleinek áldása nélkül hozzámenni Pjotr Andrejicshez, mert szerinte a fiú nem lenne boldog, ha a szülők nem adják áldásukat, és különben is bele kell törődniük Isten akaratába.

Biztatja Pjotr Andrejicset, hogy majd megszeret egy másik lányt, aztán sírva elbúcsúzik tőle és ott hagyja.

Ekkor jön Szaveljics, aki a maga részéről szintén komponált egy levelet a földesurának, melyben visszautasítja a vádakat és emlékezteti a gazdáját, hogy mindig hűen követte a parancsait. Megmagyarázza azt is, hogy csak azért nem írt Pjotr Andrejics sebesüléséről, hogy a fiú édesanyját ne rémítse meg feleslegesen, hiszen Pjotr Andrejics már jól van.

Pjotr Andrejics örül, hogy Szaveljics levelet írt, mert ő nincs abban a lelkiállapotban, hogy írjon a szüleinek.

A történtek után Mása kerüli Pjotr Andrejicset, aki így elviselhetetlennek találja a kapitány házát, és lassan megszokja, hogy otthon üldögéljen egyedül. Svabrint is csak ritkán látja, akkor sem szívesen, mert észreveszi rajta az elfojtott ellenséges érzést.

Sötét mélabúba merül, mert szerelmét a magány nem csökkenti, hanem növeli. Még olvasni sincs kedve.

Ekkor történik egy váratlan esemény.

A bejegyzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!