4. fejezet: A párbaj

 

Pjotr Andrejics néhány hét után már kellemesen érzi magát Belogorszk várában, mivel a kapitány házában úgy kezelik, mint valami rokont. Csaknem mindig náluk ebédel, és gyakran ott tölti a nap hátralevő részét is.

A kapitány, Ivan Kuzmics közkatonából lett tiszt: műveletlen és egyszerű, de becsületes és jó ember. A családban nem ő, hanem a felesége a parancsnok, aki nemcsak a háztartás, hanem az erőd ügyeit is intézi.

Pjotr Andrejics és Marja Ivanovna közelebbről megismerik egymást, és az ifjú felfedezi, hogy a lány józan és mély érzésű.

Svabrinnal is sok időt tölt, de társaságát egyre kevésbé találja kellemesnek. Kiderül róla, hogy mindenkiről mindenfélét pletykál, ami nem igaz, pl. Ivan Ignatyicsról, a félszemű főhadnagyról azt állítja, viszonya van a kapitány feleségével, aminek szemernyi valószínűsége sincs.

A másik dolog, amit Pjotr Andrejics nem szeret, hogy Svabrin örökösen élcelődik a kapitányék rovására, és a kapitány lányára is csípős megjegyzéseket tesz.

Pjotr Andrejics élete kellemes, mert az isten háta mögötti erődben nincs se díszszemle, se oktatás, se őrszolgálat. A parancsnok csak hobbiból gyakorlatoztatja néha a katonákat, akik még azt sem tudják megtanulni, melyik a jobb és melyik a bal oldal. Szerencsére az erőd környékén nyugalom van, a baskírok nem lázadoznak.

Svabrinnak van néhány francia könyve, így Pjotr Andrejics olvasni kezd, és érdeklődés ébred benne az irodalom iránt. Néha még verset is ír, és mivel él benne az a vágy, hogy jóindulatú közönsége legyen, véleménykérés ürügyével felolvassa Svabrinnak.

Egyszer ír egy szerelmes verset Másához, amelyről érzi, hogy jól sikerült, de Svabrin, aki rendre elnézően szokta bírálni a verseit, ezt határozottan rossznak nevezi, és még ki is gúnyolja érte Pjotr Andrejicset.

A fiatalember vérig sértődik, és elhatározza, hogy többé nem mutatja meg Svabrinnak a verseit, aki ezen csak nevet, mert tudja, hogy a költőknek kell a hallgatóság. Aztán megkérdezi, milyen Másáról van szó a versben, csak nem Marja Ivanovna az, a kapitány lánya?

Pjotr Andrejics azt feleli, ez nem tartozik Svabrinra, aki ekkor „jó tanácsot” ad neki: ha el akarja csábítani Mása Mironovát, akkor ne verseket írjon hozzá, hanem vegyen neki egy pár fülbevalót.

Svabrin azt sugalmazza, hogy Mása egy pár fülbevalóért éjszakánként meglátogatná Pjotr Andrejicset és a szeretője lenne. Azt is állítja, hogy ő tapasztalatból tudja, hogy a lány ilyen erkölcstelen (vagyis ő már elcsábította).

Erre Pjotr Andrejics nagyon dühös lesz, és hazugnak nevezi Svabrint. Svabrin elégtételt kér, ami párbajt jelent.

Pjotr Andrejics elmegy Ivan Ignatyicshoz, és felkéri párbajsegédnek, de az nem helyesli a párbajt, ami különben is tilos. Szerinte ha összevesztek, egyszerűen szidják le egymást, adjanak egymásnak egy-két pofont és kész. Az nem helyes, ha Pjotr Andrejics megöli egy felebarátját, akkor meg mi lenne, ha Svabrin ölné meg őt?

Pjotr Andrejics ragaszkodik a párbajhoz, Ivan Ignatyics azonban nem akar belekeveredni az ügybe. Ha ő lesz a segéd, akkor jelentenie kell a kapitánynak, hogy párbaj készül az erődben, mert ez a szolgálati előírás. A katonai törvények szigorúan tiltják a párbajt, mert a párbajozás sérti az állam érdekeit. Tehát amire Pjotr Andrejicsék készülnek, az bűntény, és kötelessége megakadályozni.

Pjotr Andrejics erre megijed, és megkéri Ivan Ignatyicsot, hogy ne szóljon a parancsnoknak, inkább lemond arról, hogy párbajsegédnek kérje fel őt.

Az estét Pjotr Andrejics a kapitányéknál tölti, s próbál vidámnak látszani, de ehhez nincs benne elég hidegvér. Elérzékenyül, mert Marja Ivanovna jobban tetszik neki, mint valaha.

Ekkor bejön Svabrin. Pjotr Andrejics félrehívja, és beszámol neki a történtekről. Svabrin szerint semmi szükség segédekre, és megbeszélik a másnap reggel hét órát az erőd mögötti szénakazlaknál.

A látszat kedvéért egész este barátságosan beszélgetnek egymással. Erre Ivan Ignatyics megörül, mert azt hiszi, kibékültek.

Megjegyzése feltűnik a kapitány feleségének, aki ki akarja szedni belőle, miről van szó. Ivan Ignatyics zavarba jön, Svabrin menti meg a helyzetet. Elmondja, hogy összeveszett Pjotr Andrejiccsel egy buta dalocskán, de már kibékültek.

Erről a költőkre terelődik a szó. A kapitány elmondja a véleményét, miszerint minden költő csavargó és kocsmatöltelék, és azt javasolja Pjotr Andrejicsnek, hogy hagyjon fel a versírással, mert az semmi jóra nem vezet.

Másnap reggel Pjotr Andrejics és Svabrin találkoznak a megbeszélt helyen. Sietniük kell, nehogy elcsípjék őket párbajozás közben.

Leveszik a köpenyüket, kihúzzák a kardjukat, de ekkor felbukkan Ivan Ignatyics a kazlak mögül, leállítja és a parancsnok elé viteti őket.

A kapitány házában azonban nem Mironov, hanem a felesége jön eléjük. Palaskával, a cselédlánnyal a kamrába viteti a kardjaikat, őket pedig bezáratja. A kapitány csak bólogat a felesége intézkedéseire.

Svabrin megjegyzi, hogy a kapitányné a férjére bízhatná az ilyesmit, az ő dolga lenne törvényt ülni. Vaszilisza Jegorovna azonban megfelel neki: férj és feleség egy test, egy lélek, nem? Ezután ráparancsol a férjére, hogy dugassa külön cellába a két ifjút, és tartsa őket kenyéren és vízen, hogy elmenjen a kedvük a csínytevéstől.

A kapitány azonban túl határozatlan ehhez, csak áll tétlenül, míg a felesége le nem csillapodik. Végül Vaszilisza Jegorovna összecsókolóztatja a két fiatalembert és visszaadatja nekik a kardjukat.

Pjotr Andrejics és Svabrin látszólag kibékülnek.

Miután távoznak a kapitányéktól, Pjotr Andrejics megszidja Ivan Ignatyicsot, amiért följelentette őket. Ivan Ignatyics elmondja, hogy ő semmit nem szólt a kapitánynak, de Vaszilisza Jegorovna kihúzott belőle mindent, aztán intézkedett a férje tudta nélkül.

Látszólag ezzel az ügy el van intézve, de a két fiatalember számára semmi sincs elintézve. Tudják azonban, hogy néhány napig színlelniük kell, hogy kibékültek, mert szemmel tartják őket. Ezután elválnak.

Pjotr Andrejics visszatér a kapitányék házába, ahol Marja Ivanonva mellé ül, és halkan beszélgetnek. A lány kedvesen megszidja, amiért aggodalmat okozott neki azzal, hogy párbajt akart vívni.

De hozzáteszi, biztos benne, hogy Svabrin kezdte az egészet, mert tudja, hogy gúnyolódó természetű.

Elmondja, hogy Svabrin nagyon ellenszenves neki, de úgy hiszi, ő tetszik Svabrinnak, mert Svabrin megkérte a kezét, két hónappal azelőtt, hogy Pjotr Andrejics az erődbe érkezett. Mása természetesen kikosarazta, annak ellenére, hogy Svabrin okos ember, jó családból való, és még vagyona is van. Mása azonban irtózik tőle mint férfitól.

Ekkor érti meg Pjotr Andrejics azt, hogy miért üldözi Svabrin állandó pletykálkodással Marja Ivanovnát, és azt is, hogy azért rágalmazta meg a lányt, mert észrevette a kölcsönös vonzalmat Mása és közte, és el akarta őket szakítani egymástól. Tette így még gyalázatosabbnak tűnik, mert nem csupán durva tréfa volt, hanem szándékos manőver.

Pjotr Andrejics most már még türelmetlenebbül várja, hogy megbüntethesse Svabrint. Az alkalom másnap jön el, Svabrin kopog az ablakán, hogy a folyónál megverekedhetnek, most senki sem leselkedik utánuk.

Kimennek a folyó partjára. Svabrin gyakorlottabb vívó, de Pjotr Andrejics erősebb és merészebb (monsieur Beaupré, aki valaha katona is volt, adott neki néhány vívóleckét).

Sokáig nem tudnak egymásban kárt tenni. Egyszerre valaki a nevén szólítja Pjotr Andrejicset, aki odanéz, és Szaveljicset látja felé szaladni. Abban az egy pillanatban, amíg nem figyel oda, Svabrin keresztüldöfi a jobb válla alatt. Pjotr Andrejics ájultan összeesik.

A bejegyzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!