3. fejezet: Az erőd

Belogorszk vára negyven versztányira van Orenburgtól. Utazás közben hősünk attól tart, Mironov kapitány szigorú, mérges természetű öregember lesz, aki majd a legcsekélyebb dolgokért börtönbe záratja őt. Arra számít, a várnak is ijesztő bástyái és tornyai lesznek, de téved.

Kis gerendafallal körülvett falucskába érkezik, amelyet csak nagy jóindulattal lehet várnak nevezni. A parancsnok egy faházikóban lakik, ami egy kis magaslaton épült.

Pjotr Andrejics a parancsnok szobájában csak egy öregasszonyt talál, aki épp fonalat gombolyít. Látja, hogy a falon egy tiszti oklevél függ bekeretezve.

Kiderül, hogy a parancsnok, Ivan Kuzmics nincs otthon. Az öregasszony Vaszilisza Jegorovna, a parancsnok felesége, aki hellyel kínálja Pjotr Andrejicset, és beszélget vele.

Azt mondja neki, ne búsuljon, amiért ide dugták az isten háta mögé. Nem ő az első. Általában büntetésből szokták a gárdatiszteket ide helyezni. Említ egy másik fiatalembert, bizonyos Alekszej Ivanics Svabrint, akit emberölésért tettek ide, és már öt éve itt van. Párbajozott egy főhadnaggyal, és megölte, két tanú előtt.

Ekkor belép Makszimics, az őrmester, aki egy fiatal, nyalka kozák. A kapitányné szállást adat vele Pjotr Andrejicsnek, méghozzá bizonyos Szemjon Kuzovnál, akinek ez lesz a büntetése, amiért beengedte a lovát a kapitányné kertjébe.

A szállás az erőd legszélén álló ház, a felét Szemjon Kuzov családja lakja, a másik felét kapja Pjotr Andrejics. Szaveljics berendezkedik, Pjotr Andrejics szomorkodik, amiért tyúkok és disznók közt kell töltenie az ifjúságát (ugyanis tyúkok kószálnak az utcán).

Másnap reggel meglátogatja őt egy középtermetű, fiatal, barna hajú, de határozottan csúnya arcú tiszt, aki be akar neki mutatkozni. Kiderül, hogy ő Svabrin, akit a párbaj miatt zártak ki a gárdából. Értelmes, szórakoztató embernek bizonyul.

A parancsnoktól üzenet jön, hogy ebédre várja Pjotr Andrejicset, Svabrin elkíséri.

Pjotr Andrejics az ebéden ismeri meg Mironov kapitányt és lányát, akinek a neve Marja Ivanovna, a beceneve pedig Mása. Mása 18 év körüli, szőke, kerek arcú, pirospozsgás lány, aki eleinte nem nagyon tetszik Pjotr Andrejicsnek, mert elfogultan nézi: Svabrin szerint ugyanis Mása egészen butácska lány.

Az ebéd alatt Vaszilisza Jegorovna, a kapitány felesége kérdezgeti Pjotr Andrejicset, hogy kik a szülei, hol laknak, milyen a vagyoni helyzetük stb. Mikor Pjotr Andrejics elárulja, hogy apjának 300 jobbágya van, akkor a kapitányné kijelenti, hogy gazdag ember.

A kapitányéknak csak egyetlen szolgálójuk van, Palaska. A kapitányné azt is elárulja, hogy leánya eladósorba került, de alig van kelengyéje. Attól tartanak, örökre pártában marad.

Marja Ivanovna erre fülig elpirul, sőt, könnyezni kezd, mire Pjotr Andrejics megszánja, és másra tereli a beszélgetést. Elmondja, hogy úgy hallotta, a baskírok támadást terveznek az erőd ellen. A kapitány szerint a hír csak mese, a baskírok meg vannak félemlítve és a kirgizek is. De ha betolakodnának, ő megtáncoltatná őket.

Pjotr Andrejics megkérdezi a kapitánynét, hogy nem fél-e ilyen veszélyes helyen lakni. Az asszony azt feleli, 20 éve, amikor ide helyezték őket az ezredtől, félt, de azóta megszokta.

Svabrin dicséri a kapitányné bátorságát, Pjotr Andrejics megkérdezi, Marja Ivanovna is olyan bátor-e.

Az anya szerint nem az: Mása félénk, már egy puskalövés hangjára is összerezzen.

Két éve elsütötték az ágyút a kapitányné születésnapja alkalmából, de Mása majd meghalt ijedtében, így azóta nem lőttek az ágyúval…

Ebéd után Pjotr Andrejics és Svabrin távoznak a kapitányéktól, és együtt töltik az estét.

A bejegyzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!