12. fejezet: Az árva

A belogorszki várba érnek. Svabrin a tornácon fogadja Pugacsovot kozák ruhában, aljas hízelgésekkel. Pjotr Andrejicset látva előbb zavarba jön, de aztán kezet nyújt, és azzal intézi el a dolgot, hogy ezek szerint Pjotr Andrejics is áruló és Pugacsov embere lett. Szerinte ez így van rendjén.

Pjotr Andrejics válaszra sem méltatja. Belépve Mironov kapitány házába, amely most Svabriné, még mindig ott látja függeni a falon a halott parancsnok oklevelét, és ettől elszorul a szíve.

Pugacsov arra a díványra ül le, amelyen egykor a kapitány szundikált, Svabrin pedig hoz neki egy pohár pálinkát.

Svabrin éleslátásával észreveszi, hogy Pugacsov nincs vele megelégedve, és félni kezd, Pjotr Andrejicsre pedig gyanakvóan néz.

Pugacsov először az erőd állapotáról kérdezgeti, aztán hirtelen neki szegezi a kérdést, hogy miféle lányt tart fogva. Svabrin elsápad, és azt hebegi, hogy a lány nem fogoly, hanem beteg.

Pugacsov megparancsolja, hogy vezesse a lány szobájába, és Svabrin nem mer ellenkezni, de a lépcsőn megpróbálja lebeszélni Pugacsovot, hogy belépjen, mert a lányt, akiről azt állítja, hogy a felesége, három napja a hideg leli és félrebeszél.

Pugacsov azonban nem hagyja magát eltántorítani. Ekkor Svabrin azt a trükköt veti be, hogy elfelejtette a kulcsot, így nem tudja kinyitni az ajtót.

Pugacsov megelégeli az ügyeskedését, és egyszerűen berúgja az ajtót, aztán bemennek.

Mása rongyos parasztruhában, sápadtan, lesoványodva és zilált hajjal ül a padlón. Láttukra összerezzen és felsikolt.

Pugacsov megkérdezi tőle, miért bünteti így a férje. A lány megmondja, hogy Svabrin neki nem a férje, és inkább meghalna, mint hogy hozzámenjen.

Pugacsov ekkor fenyegetően Svabrinra néz, aki térdre borul előtte. Pjotr Andrejics undorodik Svabrintól, aki nemesember létére megalázkodik egy szökött kozák előtt. Pugacsov azonban meglágyul, és megbocsát Svabrinnak.

Pugacsov ezután szabaddá teszi Mását, de a lány kitalálja, hogy Pugacsov a szülei gyilkosa, és ájultan esik össze. Pjotr Andrejics odarohan, de ekkor bejön Palaska, hogy ellássa az úrnőjét.

Pugacsov kimegy a lány szobájából, és felajánlja Pjotr Andrejicsnek, hogy hívassák oda a pópát, aki összeadná vele a húgát. Ő, Pugacsov szívesen lesz az örömapa, Svabrin meg a vőfély.

Ezt hallva Svabrin elveszti a fejét, és megmondja Pugacsovnak, hogy a lány nem a pópa rokona, hanem Mironov kapitány lánya, akit az erőd bevételekor kivégeztek. Svabrin szerint Pjotr Andrejics becsapta Pugacsovot.

Pugacsov felháborodik, de Pjotr Andrejics bátran vállalja a vádat, és megindokolja tettét azzal, hogy Pugacsov emberei előtt nem mondhatta meg, hogy Mironov lánya él, hiszen darabokra tépték volna szegényt.

Pugacsov belátja, hogy ez igaz, és nevet. A pópáné jól tette, hogy becsapta őket.

Pjotr Andrejics ekkor arra kéri Pugacsovot, mint jótevőjét, hogy engedje őt elmenni a szegény árvával, és megígéri neki, hogy imádkozni fog bűnös lelke üdvösségéért. Pugacsov meghatódik, és rááll a dologra. Svabrinnak megparancsolja, hogy állítson ki menetlevelet Pjotr Andrejicsnek, hogy az összes általa meghódított erőd és sorompó továbbengedje. Ezután elmegy Svabrinnal szemlézni a várat.

Pjotr Andrejics bekopogtat Másához, aki éppen öltözködik, ezért a papnéhoz küldi az ifjút, hogy ott találkozzanak.

Pjotr Andrejics tehát felkeresi Geraszim atyát. A pópa és a felesége álmélkodnak, hogy a fiatelember így össze tudott barátkozni Pugacsovval, aki nem ölette meg, és még a szerelmében is segíti.

A pópáné elmeséli, hogy ő tanácsolta Másának, hogy írjon Pjotr Andrejicsnek, és hogy Palaska segítségével érintkeztek, aki igazán ügyes lány: a kozák őrmester is úgy táncol, ahogyan ő fütyül.

Pjotr Andrejics is elmeséli a saját történetét.

Megérkezik Mása, aki már levetette a parasztruhát, és úgy van öltözve, mint azelőtt: egyszerűen és bájosan. A pópa és a felesége ekkor magukra hagyják a fiatalokat, akik elmesélik egymásnak, miken mentek keresztül, amióta elszakadtak egymástól.

Ezután a jövőről beszélnek. Pjotr Andrejics nem akarja Orenburgba vinni a lányt, ahol éhínség pusztít az ostrom miatt. Mivel Másának egyetlen rokona sincs a világon, azt tanácsolja neki, hogy menjen az ő szüleihez.

A lány eleinte habozik, hiszen Pjotr Andrejics apja komoly ellenszenvet mutatott iránta, de a fiatalember megnyugtatja, hogy apja tudni fogja a kötelességét egy hazájáért elesett katona árvája iránt.

Mása beleegyezik, hogy menedéket keressen a fiú szüleinél, de továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy csak szülői beleegyezéssel házasodhatnak össze.

Egy óra múlva a kozák őrmester elhozza Pjotr Andrejicsnek a menetlevelet, amelyet Pugacsov aláírt. Ezután Pugacsovtól is elbúcsúznak.

Nagyon furcsa érzés Pjotr Andrejics számára búcsút venni egy olyan embertől, aki mindenkihez kegyetlen volt, csak őhozzá nem. Pugacsov igazi szörnyeteg, ugyanakkor ebben a pillanatban a fiatalember majdnem szeretetet érez iránta. Legszívesebben kiragadná a gonosztevők közül, akiknek a vezére, és megmentené, amíg még nem késő, de tudja, hogy ez lehetetlen.

Tehát barátokként válnak el. Pugacsov visszamegy Berdbe, Pjotr Andrejics pedig Másával és Szaveljiccsel beül a néhai parancsnok ócska utazókocsijába, és elhagyja örökre Belogorszk várát.

Svabrin gyűlölettel nézi őt a kapitány házának ablakából.

A bejegyzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!