A regény zárlata

A Noszty család biztosra megy, meg sem fordul a fejükben hogy nem sikerül a tervük. Csakhogy a menyasszony meggondolja magát.

Tóth Mihály az esküvőre összegyűlt díszes társaság előtt a végén egy nagy jelenetben előadja, hogy nem adja a lányát. Nem követi az ősi szokást, miszerint a kompromittált lányt a csábítóhoz adják. (Ha egy tolvaj ellopja a kanalainkat, nem visszük utána a késeket meg a villákat is).

Megveti Noszty Ferit, az életformáját, és félti tőle Marit. Tudja, mi lenne a sorsa, nem lenne boldog Noszty mellett. Mert mi várna rá, ha összeházasodnak? A Noszty család elherdálná a hozományát, elszegényednének, Feri rohamosan zülleni kezdene. Nem bánna jól Marival, akár meg is csalná. Talán már az esküvő napján is hűtlen lenne hozzá.

Tóth Mihálynak a saját útja ad erőt, az, ahogyan felépítette a saját életét. Tudja, hogy a magakelletés, a rongyrázás, a felszínes nemesség mögött nincs teljesítmény. Az ő vagyona mögött takarékosság, józanság, dolgosság, munka, szorgalom és racionalitás volt.

Noszty Feri lazán veszi a kudarcot, nem érdekli őt. Mégse jött össze? Sebaj, majd lesz egy másik lány, és a hozományok se vesztek még ki. A regény végén úgy válunk el tőle, hogy a szakadék szélén áll, nincs jövője. Lesüllyed, eltűnik, de meg is érdemli az ilyen életforma, mert csak szétbontja a magyar társadalmat (beszélő nevek árulkodnak erről, pl. Bontó megye).

A dzsentri, aki szórja pénzt, címeres inast tart, de a címere mögött semmi nincs, elpusztít minden értéket. Benne van Mikszáth ítélete egy társadalmi réteg felett.

A regény hangulata, szerkezete

Sok humor, derű, anekdotázás van a regényben, szüreti mulatságok leírása, vidéki élet szépsége, nehézsége. De a sok humor és derű mellett azért van itt egy fekete erezet: a dzsentri rétegnek vége, enervált, erőtlen, energiátlan (pedig régen ez a nemesség volt az erőteljes, az országot előre vivő társadalmi réteg).

Számos mellékszál színezi a mesét, amelyek nem tartoznak közvetlenül Noszty Feri és Tóth Mari történetéhez. Ilyen például a Kopereczky család (az Izsák Izraelek és Izrael Izsákok) története, valamint a főkötő története is egy jó kis anekdota, amit Mikszáth beleszőtt a regénybe. Vagy a három barát, aki elindul szerencsét próbálni.

Mikszáth kis anekdotákat szőtt a regénybe. Az anekdota egy humoros történet, a vicc egy sajátos változata, amely rövid és nincs poénja. Terjedelmesebb viccnek felel meg poén nélkül.

A regénybe szőtt anekdoták veszélyeztetik a szerkezetet. Nem lesz szilárd szerkezet, mert ezek az apró, humoros történetek széthúzzák. Ezért marad el a magyar regény szerkezetileg a nyugatitól, mert nem olyan egységes. Az anekdotázást már Jókai elkezdte, és Mikszáth vitte csúcsra, de még Krúdy Gyulánál is megjelenik.