Mikes Kelemen (1690-1761) neve egybefonódott a Törökországi levelek című munkájával. Mást nem is írt soha.

Ezeknek a leveleknek megszólítottja: „Édes néném!”, „Kedves Néném!”, de Mikes soha nem küldte el őket, hanem inkább olyan napló jelleggel írta meg (törökországi tapasztalatairól, személyes élményeiről, gondolatairól és a bujdosók sorsáról számol be bennük). Összesen 207 levelet írt, és mindegyiket valódi keltezéssel látta el.

A Törökországi levelek tehát valójában emlékirat, nem levélgyűjtemény. Mikes nem Magyarországon, hanem emigrációban, a törökországi Rodostóban írta 1717 októberétől 1758 decemberéig. Az lehetett Mikes legfőbb vigasza és kedvtelése a száműzetés magányában, hogy évtizedeken át ezeket a leveleket írogatta.

Régi irodalmunknak egyik legkiválóbb prózaírója volt Mikes Kelemen, leveleskönyve pedig a 18. század közepének legkiválóbb műve, és még ma is élvezetes olvasmány.

Mikes az erdélyi Zágonban született köznemesi családban. Apját, aki Thököly embere volt, a császáriak elfogták és halálra kínozták, így Mikes korán árvaságra jutott.

17 éves korától szolgálta II. Rákóczi Ferenc fejedelmet önzetlen hűséggel, először mint belső inas, aztán mint kamarás (ami afféle titkár). A Rákóczi vezette szabadságharc bukása után Mikes követte a fejedelmet a száműzetésbe, először Lengyelországba, aztán Franciaországba, végül 1717 őszétől a törökországi Gallipoliba, majd Rodostóba.

1720-ban a török porta Rodostót jelölte ki, ahol a száműzöttek letelepedhetnek, így Rákóczi és hívei itt találtak menedéket, itt telepedett le a kis magyar közösség. Rodostóban amúgy sem csak törökök éltek, hanem más népek is, pl. örmények.

Itt, a törökországi száműzetésben írta Mikes leveleit egy elképzelt erdélyi hölgyhöz, aki Konstantinápolyban él és az ő nagynénje, gróf P… E… . A Törökországi levelek címet nem ő adta, hanem Kulcsár István író-lapszerkesztő, aki 1794-ben Szombathelyen nyomtatásban megjelentette Mikes leveleit.

A Törökországi levelek fiktív (el nem küldött, képzelt, irodalmi) levelek. (A fiktív levél ellentéte a misszilis levél, amely valódi levél, azaz el is küldik, fel is adják a címzettnek.)

A levél műfajával Mikes Franciaországban ismerkedhetett meg, ahol divat volt a választékos, elegáns stílusú magánlevelek írása, ez a társasági élet egyik kelléke volt. A levélgyűjteményeket szórakoztató céllal gyakran közre is adták. Mikes ismerte Montesquieu Perzsa levelek című munkáját és Madame de Sévigné leveleit.

A levél műfaj a kor francia irodalmának kedvelt műfaja volt, nincsenek merev szabályai és tartalom szempontjából is igen rugalmas, bármiről szólhat.

Persze már az írásbeliség kezdete óta létezik a levél műfaja, de valóságos személyhez szóló, valódi levélként, amelyet el is küldenek a címzettnek, ez az ún. misszilis levél. Az ilyen levél a személyes beszélgetést helyettesítő írásbeli műfaj volt.

Ennek egyik változata az ún. fiktív levél, amelyet az írója nem azzal a szándékkal ír, hogy elküldje valakinek. A címzett kitalált személy, és a levél írója sem feltétlenül a saját nevében írja a levelet.

Mikes soha nem térhetett haza. A fejedelem mellett maradt annak haláláig, ami 1735-ben következett be. 1741-ben kérvényben kérte a Habsburg-kormányzattól, hogy hazajöhessen, de kérését elutasították. Viszont 1758-ban azt megengedte a konstantinápolyi osztrák követ, hogy Mikes levelezzen erdélyi rokonaival. Amikor már írhatott valódi leveleket, Mikes abbahagyta a fiktív levelek írását.

A Törökországi levelek stílusa könnyed, szellemes társalgási stílus, amolyan „csevegő hangnem” uralkodik benne. Egyik legnagyobb értéke az élőbeszédhez közeli előadásmód. A társalgó, csevegő, helyenként évődő vagy csipkelődő hangvétel és a játékos humor kifejezetten szórakoztató szándékról tanúskodik, ugyanakkor vannak tudósító igénnyel megírt darabok is (pl. a 112. levél).

Mikes beszédstílusa egyébként is csipkelődő, kedélyes és kicsit terjengős. Ahhoz képest, hogy elbukott a szabadságharc és száműzetésben vannak, leveleinek hangulata egyáltalán nem kesergő, borúlátó vagy pesszimista.

Mikesnek nagy anekdotázó hajlama van, gondolatszövése logikus, ahogy egyik témáról a másikra tér, hangja megkapóan őszinte, vallomásszerű, jellemábrázolása természetes.

Mikes leveleskönyve témáját és jellegét tekintve különböző darabokból áll, és bár az egymást követő levelekben vannak utalások a korábbi levelek valamelyikére, maga a gyűjtemény nem alkot kompozíciós egységet.

A levelek több műfajt olvasztanak össze: emlékirat, napló, útleírás és anekdota is van bennük. Ezzel megtörik és kitágítják a hagyományos széppróza kereteit.

A fő motívum, a kulcsszó az árvaság, az idegenbe szakadt száműzöttek reménytelen szomorúsága. Ugyanakkor az idegen, keleti kultúra ábrázolása is fontos szerepet kap.

Mikes stílusa alapján a leveleket késő barokk, rokokó műveknek tekintjük.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!