XXIII

Fanniék a bálba készülnek. A lánynak mostohatestvérei körül kell szolgálatot teljesítenie, akikre anyjuk mindenféle cifra díszt, drága cicomát felrak. Fanninak saját magára alig marad ideje, és neki senki sem segít elkészülni.

„Nemcsak egy módja van a tetszésnek”, gondolja magában. Mostohatestvérei nagyon ki vannak öltözve, de Fanni tudja, hogy a cifraság nem egyenlő a szépséggel. Ő szándékosan egyszerűen öltözik fel: egy tiszta fehér ruhát választ, haját is fölösleges pipere nélkül fésüli meg. Minden dísze egy övpántlika és egy szál rózsa, amit beleszúr a hajába.

XXIV

Alkonyatkor érkeznek Fanniék a kastélyhoz. Fanni szíve összevissza ver az izgalomtól. Eleinte félénken és szemérmesen viselkedik, mert megriasztja a sok ember (nagy társaság gyűlt össze, még a városból is kijöttek néhányan), de aztán átragad rá a bál hangulata.

Fannit nagyobb figyelem övezi, mint mostohaanyját és mostohatestvéreit, társai rögtön körbeveszik, táncolni viszik. A mozgás, a sokféle tárgy, a sok ember, az újdonság varázsa és a zene jó hatást tesz Fannira: az általános jókedv őt is elragadja, felvidul, a többiekkel együtt táncol és nevet.

Jókedve és az, hogy nagyobb figyelmet keltett, megbocsáthatatlan vétek a mostohaanyja szemében.

XXV

Amikor elfárad a táncban, Fanni leül egy kicsit. Csak most van ideje körülnézni, és ahogy nézelődik, meglát egy fiatalembert, aki háttal az ablaknak támaszkodva, összefont karral áll és gondolataiba merül.

Fanni elpirul, szíve kalapál, tekintetét delejes erővel vonzza magához az ifjú, aki egyszer csak visszanéz rá, és tekintetük találkozik. Az a tekintet hang nélkül, szavak nélkül is beszél Fannihoz, aki első látásra szerelmes lesz az ifjúba.

„Az én szívem repdesett elejébe annak, akit nem láttam, és most első látásra enyémnek esmértem, akit szívem hangosan, érthetően kiáltott: Ez az!”

A fiatalember bátortalanul, pirulva odamegy Fannihoz és felkéri táncolni. A lány olyan boldog, olyan izgatott, hogy azt se tudja, ébren van-e vagy álmodik, a táncban is ezer hibát vét, míg végre sikerül magához térnie.

XXVI

Ezután csak egyetlen gondolat foglalkoztatja Fannit: ki lehet az ismeretlen fiatalember, aki így meghódította a szívét?

Korábban is találkozott már szép ifjakkal, sokan udvaroltak is neki, de egyik sem volt rá ilyen hatással: „erem nyugodalmasan vert, szívem hallgatott, mint soha nem éltek, emlékezetemben nyomot sem hagytak”.

De most felbukkant ez a fiatalember és teljesen megbabonázta, tekintetével megolvasztotta a szívét, érintésétől Fanni arca lángba borul.

Olyan erős hatással van rá az ifjú, és annyira intenzív ez az érzés, hogy a lány megijed, hogy valaki esetleg észreveszi. Senkinek se mer a szemébe nézni, nehogy kiolvassák a tekintetéből, hogy szerelmes, megkérdezni se meri a fiatalember nevét, mert fél, hogy kitalálják, miért kérdezi…

De egyre csak azon tűnődik, hogy ki lehet az ifjú.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!