XLVIII

Fanni báró L-néhez B…-ra

B-crúl, február 17.

Fanni még Terézéknél van, a báróné már elment a grófnéval, így Fanni barátnő nélkül marad. Nehéz a szíve, mert hiányzik neki az özvegy, aki meghitt bizalmasa és tanítónője is volt, de tudja, hogy így jobb az asszonynak és a gyermekeinek.

A szerelem zavartalan órái is elmúltak: Fanni apja megjelenik, hogy hazavigye a lányát, mert fülébe jutottak az eltúlzott, csúf pletykák Fanniról és T-ai Józsiról.

A lány azon kesereg, hogy a tiszta szerelem ritka jelenség, ezért az emberek teli vannak előítélettel azok iránt, akik szeretnek. Az emberek, ha ők maguk szerelmesek, akkor nem tisztán (testiség nélkül) szeretnek, ezért az ő szemükben a szerelem gonosztett, erkölcstelenség, a házasság viszont, amit előír az illem, haszonleső alku.

Apja nagyon leszidja Fannit. Amilyen félénk a lány, nem gondolta volna róla, hogy szerelmi ügybe keveredik és az emberek a szájukra veszik. Aztán T-ai Józsit ócsárolja, aki szerinte „ingyenélő, kóborló, se kenyere, se háza” és még alig pelyhedzik az álla, már nők után futkos. Virgács kéne neki, nem szerető.

Fanni védelmébe veszi Józsit, aki nem annyira alantas ember, mint apja gondolja. Az öreg azonban hajthatatlan, szerinte T-ai nem elég jó Fannihoz: „hadd halljuk hát? Hol fekszik a jószága? neme? hát hol a famíliája? Nem hallottam én se hírét, se nyomát”. És milyen tisztsége, munkája lehet annak, akinek van ideje arra, hogy hónapokig bálokban töltse az időt?

Miután jól legorombította a lányát, Fanni apja kimegy, és becsapja az ajtót maga után. Előbb persze megparancsolja Fanninak, hogy pakoljon össze, mert tovább nem maradhat itt.

Bejön Teréz, és amikor megtudja, mi történt, elhatározza, hogy rábeszéli az öreget, hogy hadd maradjon Fanni még két hétig.

Belép T-ai Józsi is, aki elsápad és reszketni kezd, mikor megtudja, hogy Fannit elviszik. A lány most látja, mennyire szereti őt a fiatalember: megszólalni se tud a döbbenettől és a fájdalomtól.

Teréz visszajön és elújságolja, hogy sikerült rávenni az öreget, hogy Fanni még két hetet maradhasson.

Ez a kis haladék azonban úgy esik a lánynak, mint a halálraítéltnek az utolsó néhány nap a kivégzés előtt. Kegyetlenül rövid idő arra, hogy boldog legyen, és utána örökre el kell szakadnia T-ai Józsitól, és újra boldogtalanul kell élnie.

XLIX

Ugyanahhoz

Eddig önfeledt boldogságban töltötte az időt Fanni és Józsi, és csak a pillanat örömének éltek. Most az elválás réme, a félelmetes jövő elkeseríti őket, megöli szép álmaikat, reményeiket. Nem sejtették, hogy ilyen boldogtalanság vár rájuk, hogy szét fogják őket választani.

A sok mosolyt és tréfát könny és sírás váltja fel. Fanni minden este azzal a gondolattal fekszik le, hogy egy nappal megint kevesebb lett az idő, amit Józsival tölthet. Az éjszakákat álmatlanul, zokogással tölti.

T-ai Józsi elpanaszolja a lánynak, hogy az apja katonának szánja, pedig ő boldog férj szeretne lenni. De apja jó ember és szereti őt, majd megkéri, hogy egyezzen bele a Fannival való házasságba, és utána Fanni családját is igyekszik majd megnyerni az ügynek.

A lány arra gondol, hogy ő nagyon kevéssel is boldog tudna lenni: elég lenne neki egy csendes telek, egy pici házacska, amelyben Józsival lakhat, nem akarna gazdagságot, se pompát, de még ezt a keveset se kaphatja meg.

Tudja, hogy a fiúnak nincs rendes társadalmi állása, se jövedelme, így semmi remény rá, hogy elnyerjék az apja beleegyezését.

Azt is tudja, hogy Józsi szereti őt, mégis rettenetes, baljós érzések fojtogatják.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!