XXXIV

T-ainak sikerül megkedveltetnie magát Fanni családjával: a lány mostohaanyjának is megtetszik és mostohatestvéreinek is, akikkel megnyerő udvariassággal bánik. Fanni apjával országos dolgokról beszélget és városi anekdotákat mesél neki.

Fannit mellőzi a látogatása alatt, mintha észre se venné, és ez először rosszul esik a lánynak, de aztán győz a józan ész: „jól láttam én azt magamról, hogy szorgosan kerüljük az emberek előtt, akit szeretünk…” Tehát éppen az bizonyítja T-ai szerelmét, hogy pont ővele nem beszélget.

T-ait távozása után az egész család dicséri: Fanni mostohatestvérei szerint „szép legény”, mostohaanyja szerint „tud emberséget”, apja szerint tanult ifjú és jó összeköttetései vannak.

XXXV

Teréz és a többi fiatal lány unatkoznak, mert a lármás, nyüzsgő városi élet után a falusi csöndet sivárnak érzik. Így aztán annyi embert próbálnak a házuknál tartani, amennyit csak tudnak. Azokat, akik a városból jöttek ki a bálra, meghívják, hogy töltsenek náluk néhány hetet.

Fannit is beírják a vendéglistára. Addig kérlelik a lány apját, míg végül az elengedi Fannit. A lány, aki a magányhoz szokott és a magányt kedveli, nem különösebben vágyik a lármás társaságba, de felvidítja a gondolat, hogy T-ai is ott lesz.

XXXVI

Még egy nap, és Teréz eljön Fanniért. Tehát egy nap múlva Fanni viszontlátja T-ai Józsit. Az idő lassan telik, a lány számlálja a perceket.

XXXVII

Fanni meglátogatja az özvegy bárónét, hogy elmesélje neki a bálon szerzett élményeit. Az asszony persze rögtön észreveszi, hogy a lány szerelmes.

A báróné azt kéri barátnőjétől, hogy ha most elmegy Terézékhez, legyen éber. Írjon meg neki mindent aprólékosan, ami történik, ne titkoljon el semmit, és ő, a báróné majd résen lesz, hogy ha kell, megmenthesse a botlástól Fannit.

Fanni megígéri, hogy mindent őszintén meg fog írni levélben.

XXXVIII

Teréz megérkezik Fanniékhoz. T-ai nincs vele.

Innentől következnek Fanni levelei, amelyeket barátnőjének ír. A leveleknek van keltezésük, de a címzett neve, a helységnév és a dátum is szándékosan rejtjelezve szerepel. A korabeli irodalmi művekben megszokott dolog volt a szándékos rejtőzködés, mert így valóságosabbnak tűnt a képzelt történet.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!