Dosztojevszkij az orosz élet mindennapjairól szóló novellákkal indult, elég fiatalon, 24-25 évesen, és sikeres lett. Ám életébe csúnyán beleszólt néhány tragikus esemény.

18 éves volt, amikor orvos-földbirtokos apját, aki kegyetlenül bánt a jobbágyaival, saját jobbágyai agyonverték. Ez mély hatást gyakorolt az ifjú Dosztojevszkijre.

27-28 évesen halálra ítélték politikai nézetei miatt, és már a kivégzés folyt, amikor a futár meghozta a hírt, hogy kegyelmi kérvényüket elfogadták. Halálbüntetés helyett száműzték Szibériába (az író személyes tapasztalatai alapján mondatja el Raszkolnyikovval, milyen a szibériai tábor).

Dosztojevszkij tehát megjárta az élet minden poklát, ráadásul még beteg is volt, epilepsziás.

Nagyregényei által lett híres író: Bűn és bűnhődés, A félkegyelmű, A Karamazov testvérek. Feljegyzések az egérlyukból

A 19. századi orosz társadalom

Dosztojevszkij műveinek megértéséhez érdemes tudni, hogy a 19. század második felében az orosz kultúrára erős hierarchizáltság (alá-fölérendeltség) volt jellemző.

Erős hivatalnokrendszer épült ki, ám vidéken még mindig megmaradt a feudális jobbágyrendszer. Így munkát keresők tömege vándorolt a nagyvárosokba, a könnyebb megélhetés reményében (egy szegényebb ifjú számára csak a tanulás lehetett kiút a szegénységből). A Bűn és bűnhődés ebben a kortárs közegben, az orosz hazában játszódik.

Raszkolnyikov elmélete a kiválasztottságról

A regény főhőse Raszkolnyikov, aki jogot és filozófiát hallgató egyetemista diák, ám félbehagyja tanulmányait, és egyre inkább elmerül gondolatai örvényében. Egy rögeszme rabja lesz, amely nem hagyja nyugodni. Egy gondolaté, amely egyre terebélyesedik, s végül egy eszmévé, egy eszmerendszerré növi ki magát (még tanulmányt is ír róla).

Mint gondolkodó, elmélkedő ember, Raszkolnyikov úgy látja, hogy a történelem folyamán bebizonyosodott, hogy vannak sokra hivatott, nagyra született, kiemelkedő sorsú emberek, és van egy óriási, nagy, szürke tömeg valahol alattuk a mélyben.

Ezek a nagyra született egyének kívül állnak a tömeg törvényein: vágyaik, képességeik fölé emelik őket. Születésük pillanatában ki lettek választva a sors, Isten által, s ennek tudatában különb életet élnek.

Ezek az emberek hadvezérek, politikusok, művészek, nem mérhetők a tömeg mércéjével, mert ők viszik előre a történelmet, ők a hajtóerők, a gyújtóerők, a motor. S a tömeg a kiszolgáló, a végrehajtó, a fajfenntartó, a szaporodó alapanyag, amelyhez e kiemelkedő egyéneknek nincs közük.

Az elmélet próbája a gyakorlatban

Ez az elmélet nagyszerűen van tálalva, de Raszkolnyikovot az elmélet nem elégíti ki: a gyakorlatban is bizonyítani akarja, hogy ő is e kivételezett emberek közé tartozik. Kívülállónak, többre hivatottnak érzi, látja, vallja magát, s fölé emeli magát a társadalomnak.

Eleinte csak játék számára e gondolat, amely azonban megnő, kiterebélyesedik, s Raszkolnyikovnak meg kell mutatnia, hogy ő is kivételezett.

A kivételezett még gyilkosságot is elkövethet, különösen, ha ő felülálló, kiemelkedő, míg áldozata csak közönséges, alja, korcs, senkinek örömet, boldogságot nem okozó ember.

Igen ám, de Raszkolnyikov minduntalan megtorpan, gondolatai mindig előbbre járnak, mint ahogy érzelmileg föl tud rájuk készülni.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!