A vershelyzetet az 1. versszak („Ki állasz most énmellettem”) és a 6. versszak („Júliámra hogy találék, / Örömemben így köszönék”) vázolja fel.

A vers elragadtatott, ujjongó bókok halmaza, amelyekkel a költő elárasztja Júliát. Az 1. strófa egy boldog felkiáltás, amit a véletlen találkozás felett érzett öröm vált ki belőle. Ezt az örömöt persze erősen eltúlozza, felnagyítja a versben – ez a szerelmes férfi értékrendjét fejezi ki, akinek Júlia nélkül értéktelen a világ, és értelmetlen az élet.

Tehát egy érzelmi kitöréssel nyitja a verset (figyeljük meg, milyen kedveskedő, intim megszólítást használ!), és ezután üdvözli Júliát. Maga a köszönés az „Egészséggel!” szó, ami nem a hölgy egészségi állapotára vonatkozik, hanem a 16-17. század szokásos üdvözlési formulája volt. Így köszöntek egymásnak az emberek.

A 2. versszakban azt mondja el, kicsoda neki Júlia: szomorú szívét (amely a reménytelen szerelem miatt szomorú) Júlia vidítja fel, ha meglátja őt; őt kívánja egész lelkével, sőt, még az Isten áldása, jótéteményei is Júlia által háramlanak rá.

Ezután metaforák, jelzők egész sorával magasztalja, dicsőíti az imádott hölgyet, ezzel mondja el, hogy Júlia a legtöbb, amit az élet őneki adhat, ő volna a leggazdagabb ajándék a számára: „Én drágalátos palotám” (a „drágalátos” szó ma negatív jelentésű, de régen nem volt az, azt jelentette, amit ma a „drága”). Virághoz hasonlítja: „Jó illatú piros rózsám”, és egy jókívánsággal kedveskedik neki: „Élj sokáig, szép Júliám”.

Balassi rengeteg metaforát használ, ráadásul a legtöbb kiemelt pozícióban van: sorvégen, tehát rímhelyzetben (palotám – rózsám – violám).

A 2-4. versszakban csak úgy áradnak a metaforák, amelyek azt fejezik ki, hogy a költő érzelmei olyan erősek, hogy azt a nyelv már nem képes kifejezni: ezek az érzelmek már megfogalmazhatatlanok, és olyan erősek, hogy tovább nem fokozhatóak.

A metaforákban olyan értékekkel azonosítja Júliát, amelyek a korszakban szépnek, értékesnek tartott dolgokból tevődnek össze:

• a lelki élet értékei (vidámság, boldogság, remény) – belső tulajdonságokkal fejezi ki, milyen fontos neki: szívem-lelkem te vagy.
• a reneszánsz főúri világ jellegzetes kellékei (palota)
• virágszimbolika (piros rózsa, viola)
• női test szépségei (fekete szemöldök)
• fényszimbolika (nap fénye, szem fénye)
• egyéb értékek (élet reménye)

Láthatjuk, hogy a 2. versszak metaforái az érzelmi élet, a 3. versszak metaforái a virágszimbolika területéről valók. A 4. versszakban pedig a fényszimbolika jellemző.

Ugyanazt az értéket egyre emelkedettebb, egyre magasztosabb formában sorolja fel a költő, így fokozza a hatást.

Virág-metaforát is használ, s ez a virágénekeket juttathatja eszünkbe, pedig Balassi verseinek semmi közük a népköltészethez. Nem Balassi vette a képeit a népköltészetből, hanem pont fordítva: Balassi műköltészeti, „tudós” képalkotásai szállnak majd le a 17-18. században a népköltészetbe.

A hatást Balassi többnyire a jelzők és birtokos szerkezetek, E/1. személyű birtokos személyjelek halmozásával fokozza.

A lírai én elragadtatottságát számos jelző érzékelteti, főleg a 2-4. versszakban. Időnként egyenesen jelzőbokor tűnik fel: „Gyönyörű szép kis violám”). A birtokos személyjelekkel pedig a költő a Júliával való bensőséges viszonyát érzékelteti, amely azonban – mint látni fogjuk – a vers végén megkérdőjeleződik.

A strófákat záró sorok mindig valamilyen megszólítást (édes lelkem, szép Júliám) vagy köszöntésformát (Egészséggel, Élj sokáig) tartalmaznak (kivéve a 2. és a 6. versszakot). Ezek a zárósorok alkotják a vers retorikai vázát.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a következő oldalra!